Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)
I. A Thorma ősök
kiterjesztő griffmadár emelkedik ki, mely jobb lábával egy levelestől letépett szőlőgerezdet tart szorosan, kinyújtott bal lába horgas karmaival pedig a zsákmány elfogására készül. A sisak csúcsától innen fehér és vörös, onnan pedig fekete és ezüst takarók és foszlányok ömölnek alá és ékesítik pompásan a pajzsot. Miként mindez jelen levelünk elején vagy kezdetén a festő jártas keze által művészien és természetes színekkel megfestve világosan is szemlélhető. Kegyelmesen elhatározván és megengedvén, továbbá miszerint ezen címert vagy nemesi díszjelt jövendő örök időkig többször nevezett és ezentúl már nemes Thorma István, s valamennyi törvényes utóda és maradéka Magyarországunk és a hozzákapcsolt Részek valóságos, kétségtelen, régi és igaz nemeseként mindazon joggal viselhesse és használhassa csatákban, lovagi tornákon, párviadalokon, bajvívásokon és a többi katonai tárgyon, nemkülönben pecséten, zászlón, gyűrűn, vitorlán, kárpiton, szőnyegen, sátoron, házon és temetőn, s általában bárminemű tárgyon. Nemcsak akarjuk, de kegyelmesen parancsoljuk is, hogy ezen valóságos, igaz és kétségtelen nemesi címmel őt és mindkét nembeli valamennyi törvényes ivadékát és maradékát minden rendű, állapotú, hivatalú, méltóságú és tekintetű egyének felruházottnak s díszesítettnek tartsák és ismerjék. Minek emlékéül és örök jeléül a már említett Thorma Istvánnak, fiának, Istvánnak, testvéreinek, Mártonnak és Ambrusnak, és feleségének Erzsébetnek, s a már megszületett, továbbá az ezután születendő mindkét nembeli valamennyi ivadékának és maradékának magyar királyi függőpecsétünkkel megerősített címeres nemesi kiváltságlevelünket tartottuk kegyelmesen kiadandónak és engedendőnek. Kelt a Mi igen kedvelt hívünk, főtisztelendő atyánk, Lépes Bálint úr, a kánonilag egyesült kalocsai és bácsi egyházak kormányzója, a győri püspökség kormányzója, és azoknak a helyeknek főispánja, s magyarországi udvari kancellárunk kezével Bécsben, az Úr 1620. esztendejében február 16-án, római birodalombeli uralkodásunk első, magyar és egyéb országbelieknek második, s a csehországinak harmadik évében. Főtisztelendő és tisztelendő atyák Krisztusban, Pázmány Péter esztergomi székesegyházi, s az előbb említett Lépes Bálint, a már mondott, kánonilag egyesült kalocsai és bácsi egyházak érsekei, monyorókeréki gróf Erdődy János választott egri, Domitrovich Péter zágrábi, Piber János válaztott váradi, csíkmádéfalvi Szentandrási István választott erdélyi, Dallos Miklós választott pécsi, Erghely Ferenc veszprémi, a már említett Lépes Bálint győri kormányzó, Almássy Pál választott váci, Telegdhy János választott nyitrai, Herovich Mátyás választott Csanádi, kesselekeői Majthényi László választott szerémi, Balassi Tamás választott boszniai, Dávid Pál választott tinini, fráter Alphons de Requesens rosoni, fráter Agatich János választott zenggi és modrusi egyházak püspök urainak, Isten egyházai szerencsés kormányzása idején. Továbbá tekintetes és nagyságos gimesi gróf Forgách Zsigmond, Magyarország nádora, gróf homonnai Drugeth György országbíró, tersaczi gróf Frangepán Miklós Dalmát-, Horvát- és Slavónország bánja, monyorókeréki gróf Erdődy Tamás tárnokmester, Batthyány Ferenc főlovászmester, nagylúcsei Dóczy András főudvarmester, Révay Péter főasztalnok, bethlehemfalvi Thurzó Szaniszló főpohárnok, galánthai gróf Esterházy Miklós főudvarnok, bekényi Aloghy Menyhért főajtónálló s erdődi gróf Pálffy István pozsonyi főispán s többen mások, kik Magyarországunk ispánságait és méltóságait viselik. Ferdinánd Lépes Bálint, győri püspök Ferenczffy Lőrinc
