Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)
II. Apai nagyszüleim története és apám fiatalkora
— jogosultság nélküli foglalkozás végzése (orvos, szülésznő, gyógyszerész, stb.), — járványok esetén érvényes szabályok megsértése, — romlott élelmiszer forgalomba hozása, — kutak, vízvezetékek megrontása, megmérgezése, — gépek, vonatok közbiztonságot veszélyeztető használata, — idegen tulajdon rongálása ill. jogtalan használata, — orgazdaság, — súlyok és más mérőeszközök hamisítása. Mint látjuk a kihágási ügyekkel foglalkozó rendőri büntető bíráskodás rendkívül sokoldalú volt. Apám büntetőbírói szolgálatára vonatkozóan az maradt emlékezetemben, hogy reggelenkint megjelent az irodájában a kapitányságon, és az altiszttől átvette az aznap esedékes esetek listáját. Ezek rendszerint az előző éjszakán történtek. Egymás után állították elő a delinkvenseket, akiket apám kihallgatott, és ha a vádlott vallott illetve az ügy bizonyítékok segítségével tisztázódott, kiszabta a büntetést. Ha tanúkat is kellett kihallgatni, akkor hosszabb ideig tartott az eljárás, de általában akkor is néhány nap alatt az ügyet be lehetett fejezni. A gyakoribb esetek az éjjeli verekedések, részegeskedések, csendzavarások voltak53. Néha izgalmas események is történtek. Apám elbeszéléseiből egy ilyen nem mindennapi eset maradt emlékezetemben. Egy reggel az altiszt bevezetett egy szélesvállú, nagy darab fiatalembert, akit előző éjjel verekedés miatt tartóztattak le. Apám az íróasztalával szemben leültette és a rendőri jegyzőkönyvből megállapította, hogy a vádlottat már ismételten ítélték el ugyanezért a bűncselekményért. Amikor közölte vele, hogy az ismétlés miatt magasabb büntetést kell kiszabnia, a delinkvens dühbe gurult, felugrott és apámra döntötte az íróasztalt. Itt meg kell jegyezni, hogy apám, aki előző éjjel is felügyeleti szolgálatban volt és későn került ágyba, az íróasztal alatt lábvizet vett egy kis lavórban, hogy fáradt lábait felüdítse. Mialatt előírásos egyenruhájában ült az asztal mögött, lábai meztelenül pihentek a vízben és csizmái a fal mellett álltak. Miután rádőlt az íróasztal, apám kikecmergett alóla és talpra ugrott. A berohanó, segíteni akaró altisztet kiküldte. Egyedül akarta az erőszakos fiatalembert rendre terelni. Amikor az birkózni akart vele, apám mezítlábasán néhány ütéssel a földre küldte. Aztán felhúzta a csizmáját és — most már korrektül adjusztálva — behívta az altisztet, hogy az elvigye a verekedős kedvű fiatalembert. Erre volt jó a boksztréning, amit rendszeresen látogatott a rendőrsportegyletben. Szomorú esemény következett be 1925-ben. Nagyapám 61 éves korában március 17-én hirtelen meghalt. Gyomorvézés volt a halála oka, miután már évek óta gyomorfekélytől szenvedett. Apám nagyon szerette és tisztelte édesapját, nagy veszteség volt 53 A Révai Nagy Lexikon szerint (11. kötet, 1914-es kiadás, „kihágás“ szócikk ) Magyarországon évente átlagban 600.000 kihágási ügyben jártak el a rendőrhatóságok. 119
