Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)

II. Apai nagyszüleim története és apám fiatalkora

tást követtek el. Hogy Bibónak volt-e szerepe ezekben a botozásokban, kínzásokban, sőt akasztásokban, azt nem tudom, de az biztos, hogy a Prónay-különítmény tagjai követték el az ú.n. „fehérterror” bűntetteinek egy tetemes részét. A különítményesek elfogták a proletárdiktatúra sok valódi, vagy annak tartott vezetőjét és pártolóját, tanácstagokat, vöröskatonákat, újságírókat, sok esetben zsidókat. Az elfogottakat gyakran megverték, megszégyenítették, némely esetben megkínozták és meg is gyilkolták. Horthy fővezér eleinte nem lépett fel a különítményesei ellen. Ennek egyik oka volt, hogy rendfenntartó karhatalomnak tartották magukat, a másik meg, hogy a Nemzeti Hadsereg szövetségesei voltak a vörösök ellen.

Budapesten a különítményesek körúti szállodákat foglaltak le, és onnan jártak ki „rendet csinálni”, ami rendszerint erőszakoskodással végződött. Egy ilyen eset alkalmával találkozott össze apám megint Bibó Dénessel. Apám éjszakai felügyeletes volt egy mulatóhelyen, amikor egyszerre, úgy éjfél tájban egy nagyobb csoport különítményes csörtetett be a lokálba. Legelöl haladt, enyhén ittas állapotban Bibó Dénes, aki kivont karddal, ilyesvalamit kiabált:

„Üzérek, síberek, zsidók, kifelé! Kommunista gazemberek, majd ellátjuk a bajotokat! Mindjárt rendet csinálunk itt.”

És megerősítésül kardlapjával egy asztalra csapott.

Apám látta, hogy itt perceken belül verekedés lesz, ezt neki meg kell akadályoznia. De hogyan? A különítményesek túlerőben voltak, ezért cselhez folyamodott. Odaugrott Bibóhoz és azt mondta:

„Dénes, hát nem tudod, hogy a síberek nem itt, hanem a „Zöld Kakadu”-ban ülnek? Az négy utcára van innen, ott van az üzérek tanyája. Oda aztán valóban érdemes elmennetek. Mint látjátok, itt alig van közönség.”

Rövid szóváltás után Bibó ráállt a javaslatra, és nagy hangosan elvonult cimboráival.

Apám intézkedett hogy mulatójának vendégei fizessenek, és aztán a tulajdonossal kiüríttette és bezáratta a helyiséget. Egyidejűleg áttelefonált a Zöld Kakadu nevű mulatóba, hogy ott is rögtön zárjanak be. Azután telefonált a kerületi rendőrkapitányságba, hogy küldjenek erősítést, mert a különítményesek biztos visszajönnek. Egy erős rendőrjárőr hamar megérkezett és feálltak a mulató bejárata előtt. Húsz perc múlva hallották a különítményeseket kiabálva visszajönni. Amikor azok meglátták a rendőröket, megtorpantak, most már nem voltak túlerőben. Mikor a rendőrök megindultak feléjük, szitkozódva megfordultak és elvonultak. Apám elbeszélése alapján ábrázoltam a kalandját a különítményesekkel. Bibó Dénessel többé nem találkozott. Egyikük sem kereste a másik társaságát. Amikor a különítményeket röviddel utána feloszlatták, Bibó vidékre távozott.

A különítményesek a következő hetekben még sok zavargást okoztak. Amikor azonban 1920 februárjában, a kormányzóválasztás előestéjén meggyilkoltak két baloldali újságírót, a belügyminiszter rögtön letartóztatta a gyilkosokat és az ügy hátterének kivizsgálását rendelte el. Ezzel sikerült a különítményeseket megfélemlíteni és a közrendet valamelyest helyreállítani. Mégis hónapokig tartott, míg ezeket az embereket a fővá112