Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)

II. Apai nagyszüleim története és apám fiatalkora

az Aranysarkantyús Vitézek Díszjele47, a másik pedig a Mária Terézia Rend Keresztje. Apám tudta, hogy ezek a Monarchia legmagasabb vitézségi kitüntetései, amelyeket nagyon ritkán adományoztak, úgyhogy az egész Világháború alatt kevesebb mint tíz magyar katona kapta meg, rendkívüli, kimagasló bátorságért.

Apám kérdésére Bibó elmondta, hogy milyen haditettért adományozták neki ezt a nem mindennapi kitüntetést. Bibó Dénes mint zászlós szolgált a gyalogságnál az orosz fronton Galíciában. Egy orosz támadáskor egy hídfőállást kellett megvédenie századának, melyhez be volt osztva. A támadás több órán keresztül tartott és súlyos veszteségekkel járt, úgyhogy amikor egyszer éppen lőszer után kiabált, azt vette észre, hogy a közelében harcoló bajtársai mind elestek. Bibó elrémülve vette tudomásul, hogy nem csak egyesegyedül maradt, hanem azt is, hogy teljesen kifogyott a lőszerből. Viszza- vonulásra nem volt lehetőség, de még sok gondolkodásra sem, mert az oroszok tovább támadtak. Mivel behatoltak már az osztrák-magyar lövészárok rendszerbe, nem az állás előtti szabad mezőn keresztül jöttek, hanem a lövészárokban nyomultak előre. Bibó egy kanyar mögött várta őket és puskatussal leütött egy orosz katonát. Máris jött a következő, azzal is ugyanúgy végzett. Mivel a lövészárkon csak egyenkint tudtak az oroszok haladni, ugyanúgy jártak a következők is. Egy idő után Bibó hallotta az osztrák-magyar ellentámadás kürtjeiét és hamarosan megérkezett a felmentő csapat. Kiderült, hogy ő volt az egyeden életbenmaradt katona az egész századából és egyedül védte meg lőszer nélkül a hídfőt. Amikor bajtársai szemügyre vették az általa puskatussal agyonütött oroszokat, nem hittek a szemüknek. Tizenhetet számoltak.

Ez olyan hiheteden harci teljesítmény volt, hogy Bibó felettesei rögtön soronkívül előléptették hadnaggyá és felterjesztették különleges vitézségéért egy magas kitüntetésre. Meg is kapta a Mária Terézia Rend lovagkeresztjét és hamarosan előléptették főhadnaggyá. Apám borzongva hallgatta Bibó beszámolóját és megkérdezte:

„Mondd, Dénes, mit éreztél, amikor jöttek az oroszok egymásután, és te egymás után ütötted agyon őket?”

„Hát csak egyet éreztem: még soha nem féltem annyira életemben, mint akkor!” volt a „hős” válasza.

Bibó Dénes a háború végét a déli fronton érte meg. Szegeden jelentkezett, ahol a Prónay Pál alezredes által vezetett különítményes tiszti századba lépett be. Különleges vitézségi kitüntetésével, mint amolyan illusztris „fenegyerek” szívesen látott tagja lett a csapatnak. A különítmények, melyek a Nemzeti Hadsereggel együttműködtek, a Tanácsköztársaság bukása után a Dunántúlra vonultak, ahol — a Szamuely Tibor vezette Lenin-fiúk által elkövetett gyilkosságok „megbosszulásának” ürügyén — számos atroci47 Az Új Révai Nagylexikonban az „Aranysarkantyús Vitézek Díszjele“ címszó alatt:

IV. Károly alapította 1918. április 10-én. Ősi szokás szerint a magyar királyok koronázási szertartásuk része az Aranysarkantyús Vitézek avatása. Az erre érdemes személyek 1563-tól, II. Miksa koronázásától vannak feljegyezve. Ezzel azonban nem járt jelvény, bár azt a kitüntetettek a 18. századtól kérelmezték. IV. Károly 19Í6. dec. 30-i budapesti koronázásán is avattak Aranysarkantyús Vitézeket az I.Világháborúban érdemeket szerzett fiatal katonatisztek egy csoportját. A jelvényt azonban csak 1918-ban kapták. Az hosszúkás, ovális, szabálytalan jellegű áttört jelvény, amely a magyar kir. koronáról lóg le. A jelvényt sarkantyú veszi körül, (...) középen nagy szegélyezésű, fehér zománcozású kettőskereszt, az alsó keresztszár közepén arany „K“ (Károly) betűvel.

111