Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)

II. Apai nagyszüleim története és apám fiatalkora

felügyelő, főfelügyelő és főparancsnok. Mint díjnokot (gyakornokot), apámat — jogi tanulmányaira való tekintettel — ideiglenesen a fogalmazói karba osztották be. A jogvégzettség különben azért is volt előfeltétel, mert a fogalmazói kar tagjai végezték a rendőri büntető bíráskodást kihágási ügyekben.

Itt még a fogalmazói kar egy szolgálati különlegességét szeretném megemlíteni. A szolgálat egy részét alkotta az esti meg éjszakai felügyelet éttermekben, színházakban, mozikban és éjjeli mulatóhelyeken. Az volt az előírás, hogy, a közrend betartásának érdekében, minden ilyen nyilvános helyen egy rendőrtisztnek kell ügyeletet tartania. Az ügyeletesek a fogalmazói karhoz tartoztak. Az idősebb, családos rendőrtisztek inkább az éttermekbe, színházakba, mozikba osztatták be magukat ügyeletre (ide esetleg családtagjaik is elkísérhették őket). A fiatal rendőrtisztekre maradtak az éjjeli mulatóhelyek. Mivel 1920 elején kevés megfelelő személyzet állt rendelkezésére, a fiatal díjnokokat is beosztották a mulatóhelyek felügyeletére. így osztották be apámat is gyakran ilyen szolgálatra, amely körülményre a továbbiakban hamarosan rátérünk.

Ennyit a rendőrség belső szervezetéről, lássuk most megint a gyorsan pergő további eseményeket.

A kormány 1920. január végére általános nemzetgyűlési választásokat hirdetett. A választásokon a KNEP és a Kisgazda Párt kapta a szavazatok túlnyomó többségét. A Huszár-kormánynak ezután az államforma kérdésében kellett határoznia. A nemzet- gyűlés a királyság mellett döntött, de mivel az Antant megtiltotta a Habsburg-ház valamely tagjának államfővé választását, a Parlamentben ideiglenes jelleggel a kormányzói tisztség létrehozását határozták el. Közben egyre súlyosabb problémát okozott a közrend helyreállítása. Sokan voltak, akikben égett a bosszúvágy a proletárdiktatúra alatt elszenvedett üldözések miatt. Mivel a Tanácsköztársaság vezetői nagyrészt zsidók voltak (pl. az említett Kun Béla és Szamuely Tibor is), fellángolt az antiszemitizmus. A rendőrség próbált ugyan erőszakos kilengéseket megakadályozni, mégis a kezdeti időkben sok törvénytelenség és atrocitás történt. Ezekben az élen jártak a Nemzeti Hadseregen belüli ú.n. „tiszti különítmények”, amelyek önhatalmúlag zaklatták az általuk kommunistának tartott embereket.

A különítményesekkel apámnak is akadt dolga. Egyszer a budapesti református gimnáziumbeli volt osztálytársával találkozott, Bibó Dénessel. Főhadnagyi egyenruhában jött apámmal szemben a Nagykörúton. Nagy darab ember volt, majd két méter magas és szélesvállú, mint egy szekrény. A két egykori osztálytárs örült a találkozásnak, beültek egy kávéházba, ahol elmesélték egymásnak élményeiket az utolsó, mozgalmas években. Bibó megemlítette, hogy most egy tiszti különítmény tagja, a híres és hírhedt Prónay különítményé. Apámnak feltűntek Bibó mellén különleges, még soha nem látott kitüntetések és megkérdezte, hogy azok micsodák. Bibó elmondta, hogy az egyik

110