Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)
II. Apai nagyszüleim története és apám fiatalkora
szagra, és nem mint felszabadítók. Rögtön hozzáláttak a bukott proletárdiktatúra minden számukra használható vagyontárgyának elkobzásához. Elelmiszerkészleteket éppúgy lefoglaltak, mint gyári berendezéseket, járműveket és mindenfajta más értékeket. Ezeket a következő hónapokban aztán vonatszámra szállították el Romániába. Budapesten közben augusztus 6-án egy új polgári kormány alakult, Friedrich István miniszterelnök vezetésével. Az új kormány, amelynek szuverenitása a megszálló románok és az Antant missziók által korlátozott volt, érvénytelenítette a Tanácsköztársaság minden rendeletét és megpróbálta akadályozni az ország románok általi kifosztását. Apám megint bejárt Budapestre, ahol szeptemberben az egyetemen megkezdődött az új tanév. A főváros szomorú képet mutatott, a pályaudvarokon és sok más helyen látszottak a proletárdiktatúra rombolásainak, meg a román csapatok fosztogatásának a nyomai. Az élelmiszerellátás minimálisra csökkent, a lakosság éhezett. 1919 szeptemberében a fővárosban sokan éhenhaltak, különösen csecsemők és kisgyerekek. A román megszállás 1919 novemberéig tartott. 1919. november 16-án meg bevonult Budapestre Horthy Miklós ellentengernagy parancsnoksága alatt a Magyar Nemzeti Hadsereg. A Nemzeti Hadsereg Magyarország déli részében szerveződött, főhadiszállása a franciák által megszállt Szeged városa volt. A proletárdiktatúra elől menekült vezető politikusok 1919 áprilisában az osztrák fővárosban, Bécsben, és a franciák által megszállt Aradon gyülekeztek. Károlyi Gyula gróf április végén Aradon ellenkormányt alakított, amely a bevonuló román csapatok elől távozva székhelyét Szegedre tette át. Ide érkezett 1919 június elején Horthy Miklós, a Monarchia adriai hajóhadának az utolsó főparancsnoka. Károlyi Gyula miniszterelnök kinevezte az ellenkormány hadügyminiszterének. Horthy feladatul az újonnan felállítandó „Nemzeti Hadsereg” megszervezését kapta, amelynek célja a Budapesten székelő kommunista rezsim katonai erőszakkal történő felszámolása volt. Az új hadsereg szervezését a francia megszállók nem támogatták, de nem is akadályozták. Horthy felhívására a Magyarország déli részén tartózkodó katonatisztek szolgálatra jelentkeztek. Később egész Magyarországról érkeztek Szegedre tisztek, akikből Horthy (immár mint főparancsnok) tiszti századokat szervezett. Budapesten közeledvén a proletárdiktatúra vége, július végén egész csapattestek, zászlóaljak, ezredek álltak át a Vörös Hadseregből a Nemzeti Hadseregbe. Amikor 1919. augusztus l-jén a kommunista kormány Bécsbe menekült, Horthy el akarta indítani alakulatait Budapestre. Ezt a franciák megakadályozták. Ok inkább a román szövetségeseiknek engedték megszállni a magyar fővárost. Horthy erre több mint tízezer katonát számláló hadseregét a Dunántúlra irányította, ahol akkor még a Vöröshadsereg maradványai tartózkodtak, miután a románok az országnak ezt a részét nem szállták meg. A Vörös Hadsereg katonáinak zöme beállt a Nemzeti Hadseregbe, a többiek szétszéledtek. Horthy a főhadiszállását a Balaton melletti Siófokon rendezte be és hosszas tárgyalások kezdődtek a román hadsereg kivonulásáról. A románok azonban húzták az időt, mert közben Párizs környékén elkezdődtek a béketárgyalások, és ők a magyar fővárost mint zálogot, minél tovább birtokukban akarták tartani. Végül az 108
