Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)
II. Apai nagyszüleim története és apám fiatalkora
„népköztársaságot” és egyúttal Magyarország függetlenségét. Megszűnt a több mint kilencszáz évig tartó királyság. Az Ausztriával alkotott kettős monarchia sem létezett többé. A kormányfő és egyúttal az ideiglenes köztársasági elnök gróf Károlyi Mihály lett, egy baloldali arisztokrata, a Függedenségi Párt vezetője. A katonák a frontokról továbbra is özönlöttek vissza a hátországba. Az utcákat tüntető katonák és civilek lepték el, a megszokott rend felborult. A kaszárnyákban szovjet mintára katonatanácsok alakultak, amelyek a katonák sorsát meghatározni és irányítani akar-ták. Ezek feljebbvalóik, tisztjeik parancsait nem, vagy legfeljebb csak hosszas tanácskozás után követték. Szabadsága lejárta után, apám december elején jelentkezett a budapesti laktanyában. Ott megint szabadságolták 1919 január végéig. Ezután a Tudományegyetemre ment, ahol közben már a jogi kar hetedik szemeszterében volt beíratva. Mivel minden szemeszter elején be kellett fizetni a tandíjat, apám a pedellussal megállapodott előzőleg, hogy az majd továbbítja a quaesturának (így nevezték az egyetem gazdasági hivatalát) az előlegbe odaadott megfelelő összeget. Más katonaköteles hallgatók is ezt csinálták, mesélte nekem apám. A módszer úgylátszik simán bevált. Apám elszámolta a pedellussal az anyagiakat, egy kis jutalmat is mellékelve. Közben elhatározta, hogy megpróbálja a jogi tanulmányokat befejezni, és megszerezni a jogi, illetve államtudományi diplomát. Tulajdonképpeni vágyálmát, a mérnöki pályát, fel kellett adnia, ott teljesen elölről kellett volna kezdenie a tanulmányokat. Erre anyagi lehetőséget nem látott, mivel nem akarta szüleit még négy-öt évig terhelni. A jogon legalább, ha csak proforma is, már a hetedik szemeszterben volt beíratva és ha az utolsó három év javarészét nem is járt be az egyetemre, itt legalább volt rá lehetőség, hogy ebből az időből valamit elismernek. Miután ezt elhatározta, elment az egyetem jogi karára, ahol érdeklődött a további teendőkről. A professzorok és a tanársegédek meghallgatták apám történetét és kérdéseit a lehetőségeit illetően. Mérlegelve helyzetét, azt mondták, hogy elvileg van rá lehetőség a távolléte miatt fellépett lemaradást behozni. Közbeeső kisebb vizsgák is hiányoztak, ezeket be kellene pótolni. Mindez nem lesz könnyű, de, biztatták, szorgalmas tanulással két, esedeg másfél év alatt sikerülhet. Ez a legkorábbi időpont, amikor esélye volna rá, hogy letegye a jogi tanulmány végén esedékes államvizsgát. Tanácsokat is adtak, hogy mely előadásokat látogassa, mely közbeeső vizsgákra jelentkezhet és milyen tankönyveket, illetve segédkönyveket használjon. Apámnak jólesett a tanárok részéről mutatott jóindulat és segítőkészség (amely feltehetően összefüggött a 21 éves katonatiszt jó megjelenésével, egyenruhában, kitüntetésekkel) és elhatározta, hogyha már ilyen jók az esélyek, megpróbálja a felvázolt utat, és lehetőleg gyorsan befejezi a jogi tanulmányait. Nehéz feladatnak látszott az elmulasztott anyag pótlása a szükséges államvizsgákig. Elkezdett tehát bejárni az ajánlott előadásokra, és beszerezte a tanuláshoz szükséges anyagot. Ha szabályszerűen végezte volna a jogi egyetemet, a tanulmányait legkorábban 1919 nyarán befejezhette volna, és elméletileg jelentkezhetett volna az államvizsgára. A lemaradások miatt ez legkorábban 1920 103
