Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)
II. Apai nagyszüleim története és apám fiatalkora
nyarán volt lehetséges. Apám ezért, a professzorai tanácsának megfelelően, ezt az időpontot választotta ki célnak, hogy addig behozza a lemaradásait és jelentkezik a végső vizsgára. A karácsonyi és újévi szünet alatt otthon visszavonult a kis tanulószobájába és napszámra nem mozdult ki belőle. Forgatta a tan- és törvénykönyveket, jegyzeteket készített, kezdett megbarátkozni a jogászok gondolkodásával, iparkodott megérteni a jogi esetek és feladatok megoldásának módjait, egyszóval kezdett tetszeni neki az egész dolog. Ez folytatódott az 1919-es év január hónapjában, apám élete lényegében az egyetem budapesti tantermei és a péceli dolgozószobája között játszódott le. Mivel tudta, hogy a katonaságból hamarosan el fogják bocsátani, azon is törte a fejét, milyen módon tudná megkeresni a megélhetését. Szüleinek nem akart a terhére lenni, habár azok feltétlenül vállalták volna az eltartását. De mivel az ő anyagi helyzetük is inkább szerény volt, mint kedvező, apám meg akarta kímélni őket a saját életvitelükhöz szükséges költségeken túlmenő kiadásoktól. Ekkor hallotta, hogy a budapesti rendőrségnél keresnek ifjú alkalmazottakat, ú.n. díjnokokat, irodai munkákra. A forradalmi kormány ugyanis számos közhivatalból elbocsájtotta az általa nem megbízhatónak tekintett régi tisztviselőket, és újakkal akarta helyettesíteni őket. Feltehetően olyanokkal, akiket már szocialista szellemben képeztek ki. Ezért volt nagy igény új alkalmazottakra a rendőrségnél és más hatóságoknál. Apám megérdeklődte a lehetőségeket a rendőrségnél és érdekesnek, illetve megfelelőnek találta az állásajánlatot. Annál is inkább, mert azt is ígérték, hogy jogi tanulmányaihoz szabadságoltathatja magát több hónapig. Azzal a feltétellel, hogy kötelezi magát, tanulmányai befejezése után a rendőrségnél marad. Neki mindez tetszett, a rendőrségi tevékenység érdekelte, azonkívül a megélhetését is biztosítva látta. Mert, még ha akármilyen csekély lesz is a díjnoki fizetése, nem lesz szükség arra, hogy továbbra is szülei terhére legyen. 1919. február 1-jén jelentkezett a budapesti Mária Terézia laktanyában, és ekkor véglegesen elbocsájtották a katonaságtól. 104
