Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)
II. Apai nagyszüleim története és apám fiatalkora
kialakult fronton bajtársaikhoz. Apám jelentette feljebbvalóinak a történteket. Helytállásáért és „a húszszoros ellenséggel szemben tanúsított példamutató magatartásáért” soronkívül kinevezték zászlósnak. Parancsnoka továbbá kitüntette a Károly-Csapat- kereszttel és átadta neki a Sebesülési Érmét. A katonák közben értesültek az elmúlt hónapok folyamán kialakult hadihelyzetről. 1918 kezdetén Németország nagy erőfeszítéssel ki akarta kényszeríteni a döntést a nyugati fronton. A német hadsereg — kiegészítve osztrák-magyar csapatokkal — márciusban nagyszabású, kétségbeesett, végső támadást indított és a csata hónapokig tartott Észak-Franciaországban. Kezdeti sikerek után a német offenzíva Párizs előterében megállt. Az Antant a sikeres ellenállást elsősorban a frissen harcba állított amerikai csapatoknak (már több mint egy millió amerikai katona volt Európában) és a nagy- mennyiségű hadianyagszállításoknak köszönhette. Keleten ugyan a polgárháború miatt legyengült Szovjet-Oroszország és a katonailag legyőzött Románia békét kötött, de az így felszabadult osztrák-magyar csapatok csak nehezen tudták az Antant támadásait a Balkánon és az olasz fronton kivédeni. Általános kimerültség, a harci szellem lankadása jelentkezett a már négy éve harcban álló katonáknál. A Központi Hatalmak azonkívül óriási gazdasági problémákkal küzdöttek, a lakosság ellátása egyre rosszabb lett. A frontok és a hátország a megpróbáltatásokat már alig bírták. Romboló hatása volt Wilson elnök békejegyzékének a katonák harci szellemére az osztrák-magyar hadseregben. A jegyzék 14 pontja a különböző nemzetiségek között viszályt szított, többek közt a népek önrendelkezési jogának hangsúlyozásával. Júliusban az Antant a francia fronton és a Balkánon támadásokat indított, amelyeket a Központi Hatalmak már nem tudták kivédeni. Ennek lassú visszavonulás volt a következménye. Szeptember végén az Oszmán Birodalom nem bírta tovább a frontjaira nehezedő nyomást és fegyverszünetet kért az Antanttól. Pár nappal később Bulgária követte. Apám és baj társai, látva a helyzet romlását, azon tűnődtek, hogy mi lesz a sorsuk, hiszen a Balkánon az Antant-erők már Macedónián áthaladtak és szerb földön jártak. A még Albániában tartózkodó osztrák-magyar katonákat a bekerítés veszélye fenyegette. Október utolsó hetében apám ezredéhez megérkezett a hadvezetéstől az Albánia kiürítésére szóló parancs. Az 1. Honvéd Gyalogezred katonáit San Giovanni di Meduában (mai neve albánul Shéngjin), egy Alessio (Lezha) mellett fekvő kis kikötővárosban egy csapatszállító hajó vette fel, amely közvetlenül Polába, az osztrák-magyar hadikikötőbe vitte őket. Megérkezésükkor, 1918. október 31-én tudták meg a katonák, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia ezen a napon fegyverszünetet kötött. Ezzel a Monarchia katonái számára gyakorlatilag véget ért az Első Világháború. Csak lassan értették meg, hogy nemcsak a háborút vesztették el, hanem az állam is darabokra törik. A hírek állandóan országrészeknek a Monarchiából való kiválását, új államok keletkezését jelezték. A hadvezetéstől nem érkezett többé parancs, hihetetlen zűrzavar és fejetlenség uralkodott, a fegyelem részben összeomlott. A nemzetiségi 101
