Ván Benjámin: Szilády Áron élete - Thorma János Múzeum könyvei 35. (Kiskunhalas, 2012)
Szilády Áronról
helyeken turfaréteg70 ég olthatatlanul. Néha csak bűzölög az is, de olykor föllángol s vészesen terjed. Az egyházba is behatolt ez a láptűz, s az addig egységes presbitérium is megoszlott. Valósággal csatatérré változott az egyház legbelsőbb élete is. A józanul gondolkodók törhe- tedenül ragaszkodtak Sziládyhoz, de az ostobák, a szenvedélyesek, a nagyszájúak Sziládyban a nép ügyének elárulóját látták, s olyan bűnnek tekintették a 48-as pártból való kiválását, hogy mint papot sem hallgatták meg tovább, s arra a szolgálatra is méltadannak tartották. A 48-as politikusok vezérei, vagy mint magukat hivatalosan nevezték a „független párthoz” tartozók csakugyan nagyszájú emberekből állottak, s magukhoz ragadták a jóhiszemű, a 48-as eszmék s ideálok rajongóit, akik a nemzeti függetlenségről álmodtak, s gyönyörködni tudtak a szép szavak színes szappanbuborékaiban. Az élet nagy realitásait figyelembe sem vették, s nem akartak tudni azokról a komor jelenségekről, amelyek, mint vészes fellegek, hazánk egére is fölgyűrődtek. Az egyszerű emberekre ma is mély megbecsüléssel nézek, hiszen az édesapám is tántoríthatatlan 48-as volt; engem is ez a szellem vett körül, mint ifjú, én is ezekért az eszmékért lelkesültem. Jól emlékezem az 1910-es választásokra, amikor a kormánypárt irtózatos pénzeléssel megvette a néptől végre a mandátumot. A 48-asok erkölcsi felsőbbrendűsége vitathatatlan, s a kormánypárthoz pénzért szegődöttek bizony erkölcstelenül dobták oda magukat pénzért s előnyökért; mégis azt kell mondanom, hogy vakok vezettek világtalanokat, amikor még 1910-ben is független s nemzetiségeit uraló Magyarországról álmodtak, amelyikben csak 8 millió volt a magyar s 12 millió volt a nemzetiségi, akik mind élni vágyó s hatalomról álmodó népnek voltak már beszivárgott előőrsei, s mind tudatosan az országnak testére törtek a külső erők védelme s biztatása mellett. Az a dr. Babó Mihály, aki 1910-ben, mint már 3 cikluson át 48-as programmal megszólaltatott képviselője volt Halasnak71, megbukott; Szilády egyik legádázabb ellensége volt mindig. Én is lelkes híve voltam neki, apám vőtársának a fivére volt, s így a sógorság folytán is híve, bámulója s lelkes szavai csak úgy gyújtották bennem is a hazafiasságot s mégis, amikor megismertem ennek a nép bálványának igazi arcát megborzadtam tőle. Önző, vagyonra éhes, nagyszájú ember volt, aki nagy meddőségében minden alkotó embernek, igazi nagyságnak gyűlölője s halálos ellensége volt. De olyan igézetesen tudott hazafi lenni, hogy e nagy lángolásban mindenki megvakult. Ez a dr. Babó Mihály is, mint ifjúember részt vett a Szilády ellen megindult harcban, sőt haj szában. Eleinte még leplezte magát, s ügyesen, óvatosan, fejét csóválva sajnálkozott Szilády nagy tévedését, politikai hűtlenségének siratá- sára még könnyei is voltak, s mint Váry Szabó István polgármester hű csatlósa, annak háta mögé állt, annak a tegzébe tömködte az eszesen kihegyezett nyílvesszőket. De később, ahogy erőt vettek a politikában Sziládyn, hamarosan nyűt ellenségévé vált. Utolsó politikai szereplése Sziládynak 1878. augusztus 5-én tartott követválasztás alkalmával ért véget, amikor is kormánypárti programmal föllépett, de Mocsáry Lajos függetlenségi jelölttel szemben megbukott. Mocsáry, ez a más vidékről hozott jelölt 119 szótöbbséggel győzött. Szinte vérre menő harc előzte meg a követválasztást. Sziládyhoz ragaszkodók, nagy érdemeire való hivatkozással kitartottak mellette, de a 48-as eszmék varázsa még azokat is megbűvölte, akik egyébként Sziládyhoz, mint paphoz ragaszkodtak. Ez a politikai kavarodás az egyházi életet is megmérgezte, s fölkavarta. Kiadták a jelszót, hogy az egyház70 Tőzeg, tőzegréteg. 71 Babó Mihály (1857-1923) az 1901-es, 1905-ös, 1906-os országgyűlési képviselőválasztásokat nyerte meg Kiskunhalason. 67
