Ván Benjámin: Szilády Áron élete - Thorma János Múzeum könyvei 35. (Kiskunhalas, 2012)
Szilády Áronról
minisztérium, hogy alakítson részvénytársulatot az építésre. Feliben részvény, feliben elsőbbségi kötvények útján fog a pénz beszereztetni. Megírom még azt is, hogyha majd megépül a vasút mérföldenként első helyen 36, másodikon 27, harmadikon 18, negyediken 10 krajcárért utazhatunk. Számítsátok ki, mit fizetünk Pestig. Még csak azt jegyzem meg, hogy pénteken nem volt ennyi okom az örömre, s az utolsó revízió találata adta meg azt, ami ránk nézve mindennél többet ér! Isten veled! Barátod: Szilády A. Várinak is írtam, hogyha egyitek otthon nem lenne, a másik megkapja levelemet a különben is újságtalan kedden.” A vasútépítéssel kapcsolatosan elmondta azt is, ami Halas érdekeit illette. Sok küzdelmébe került az is, hogy a vasút ott haladjon, ahol fölépült, mert a mérnökök s a város akkori vezetője, az építés idejére már Váry Szabó István polgármester is ellenségévé lett. A mostani Széchenyi utcán, tehát a város keleti felén, de közvetlenül a város szélén akarta a vasutat vezetni. Az állomás helyéül pedig a régi „Ürgés kocsma” helyét jelölték meg. Szilády azzal érvelt, hogy a város a nyugati oldalán a nádas miatt nem tud terülni, ha a vasút elzárja a másik oldalán is, elzárja a város természetes fejlődésének lehetőségét, s a temetéseknél is állandó lesz a zavar a vasúti forgalom miatt. Váry Szabó István, akkor mikor ő a város szélső utcájában nem engedte a vasút vitelét, akkor meg átcsapott a várost nyugatról határoló nádasok szélére, s az állomás helyéül a régi „Füle-malom” helyét jelölte meg, csak hogy neki igaza ne legyen. A „Füle-malom” a keceli út északi oldalán volt, ahol a nádas végződik s a „Fekete földek” kezdődnek. A mostani állomás és vasúti raktárhelyiségek a református egyház temetője szélén épült. Az egyház adta ingyen e célra a területet. Az állomás épülete 7 sírra épült, amely sírokból a halottakat föl sem vették. Öngyilkosok számára kijelölt hely volt ez, akiket nem a temetőárkába hántolták el akkor már, mint annak előtte a szigorú egyházi fölfogás követelése szerint, hanem a temetőnek erre a célra kijelölt külön helyén. A vasút építésének, illetve Halason át való vezetésének küzdelmeit néhányszor elbeszélte, hogy az emberek gondolkodásának a módját mutassa vele. Abban az időben sok ember fuvarozásból élt, mert a kereskedelmet azok bonyolították le. A sok fuvarozással foglalkozó ember az életük tönkretevőjének tekintették a vasutat, s az ő nyakára is jártak eleget; könyörögtek neki, hogyha már az életük megrontóját a vasutat Halasra is elhozzák, de legalább az állomást messzire tegyék, hogy a fuvarból azért ők is élhessenek. Amikor a vasút épülni kezdett Halason, akkor már nem volt Szilády követe Halasnak. Amikor 1882. októberében megindult a vonat Budapestről, az első jegyet Szilády kapta meg. Ezt emlékül el is tette, s még nekem is megmutatta. Éppen Pesten volt, s ő léphetett a pénztárhoz elsőnek. Az ellenzéki 48-as pártból, ahogy Tisza Kálmánnal együtt Szilády Áron is kivált, az addig titokban féltékenykedő ellenfelei, irigyei Szüádynak hangoskodni kezdtek; avval vádolták Sziládyt, hogy amit tett, az egyszerűen árulás, a nemzeti vágyak, eszmék megtagadása. A város népe nagy izgalommal hallgatta a vádaskodókat, s az addig egységes érzésű s gondolkodású nép megoszlott, s pártokra szakadozott. Az előző választáson megbukott Váry Szabó István a maga igazolását látta, s egészen alacsony módon s személyeskedve támadta győző ellenfelét, rágta becsületében, támadta az egyházban, szóval a hozzáállt nagyszájú emberekkel, kiméretlenül becsmérelte a nagy hírű s tiszta jellemű Sziládyt. Az utolsó ciklus tartama alatt Szilády ellenfelei megszervezkedtek Halason, s ahol csak érhették, támadták. Az ekkor már javában folyó Páka-pör újra föllángolt, mint amikor lápos 66
