Ván Benjámin: Szilády Áron élete - Thorma János Múzeum könyvei 35. (Kiskunhalas, 2012)
Szilády Áronról
Amikor az iskola, amelyik eredetileg a templom északi oldalán volt, nyolcosztályúvá fejlődött, az ottani átellenben levő házba is átment. Szűk is volt, meg alkalmadan is, már a megosztottsága miatt is, azért új épületről kellett gondoskodni. A gimnázium helyéül az úgy nevezett „Promenádot” választották, amelyik a régi temetője volt az egyháznak, de a fejlődő város akkorra már körülölelte s „promenádos” köztérré változott. Ez a temető kétségtelenül az egyház tulajdona volt, csak a telekkönyvezés lehetett hibás, s így a város élén álló Vári Szabó István62 polgármester tiltakozott az ellen, hogy azt az egyház iskola céljára igénybe vehesse. Váry Szabó István Sziládynak nagy ellenfele volt. Országgyűlési képviselőjelölt is volt Sziládyval szemben, s nagyon megbukott. Gáncsolta, ahol csak tehette. Sziládynak sok harcába került, mire a telket a fölsőbb hatóságok az egyháznak ítélték oda. Valamikor ugyanis az egyház s a város egy volt, birtokaik is közösek voltak; amikor a birtokaikon megosztoztak, ez a temető valahogy rendezés nélkül maradt, mert azt tartotta mindenki természetesnek, hogy az csak az egyházé lehet. Közben a temetőt lezárták, s így köztér maradt. Mikor aztán a temetőt iskolai célra akarta az egyház fordítani, akkor a város is kapaszkodott hozzá, már csak azért is, hogy a polgármester beléköthessen Szilády Áronba. Lényegében a temető területén is megosztoztak, mert a szabad tér kb. fele a városé maradt, abból utcát hasítottak, s teret csináltak, majd házhelyekül adták el. De a gimnázium mégis ezen a helyen épült fel hatalmas udvarával, amelyiken Szilády eredetileg is föl akarta építeni. Magáért a telekért erős harcot kellett vívnia Sziládynak, s aztán meg sokat kellett küzdenie az egyháztanáccsal, mire az építkezést csak elvben is megszavazták. A presbitériumban nagyon makacs ellenzői voltak az iskola fölépítésének. Egyik része tudadanságból tette, azért nem látta be, hogy az egyházi érdek lenne. Voltak akik Sziládyba kötöttek csak bele, majd akik előre jajveszékeltek a gyülekezetre zúduló terhek miatt. Eveken át kísérletezett Szilády, mire az ellenzők lassan elhallgattak. Mikor már látta ugyanis Szilády, hogy a presbitériummal nem boldogul, ha csak a gyűléseken terjeszti elő a dolgokat, azért sorra látogatta a presbitereket, egyenként gyúrta át őket, s vette ki belőlük az ígéretet, hogy az építkezésnek ellenzői nem lesznek. A saját otthonukban úgy áthatotta őket a nagy megtiszteltetés érzése, hogy különösebb kérés nélkül is hallgattak az okos szóra, s a meggyőző érvek hatása alatt mindenki beadta a derekát, még a gabancos63 vén Gyenizse József uram is, aki pedig valósággal dühödt ellenzője volt mindig is az iskola építésének. Ez még az otthonában is makacskodott, de végre ő is kezét adta, hogy nem lesz ellenzője a gimnázium fölépítésének. — Gyenizse József parolája után elérkezettnek láttam az időt, a formális határozatra összehívjam az egyháztanácsot. A gyűlés hangulata valósággal ünnepélyes volt. A régebbi ellenzők lehajtott fővel hallgatták az előterjesztésemet, s nem néztek egymásra, mint azelőtt szoktak. Gyenizse József az egyetíen, aki tekergeti nyakát, s aztán a régebbi barátainak a tekintetét keresi, forgolódik ott a helyén, nagyon izgatott, nem tetszik neki a dolgok menete; ingerültnek láttam, de azért kiállta magát, s nem szólalt föl. Nagyon figyeltem, s tekintetemmel figyelmeztettem az ígéretére, amelyiknek a beváltása nagyon nehezére valónak látszott. Mindenáron találkozni akart az ellenzésben összeforrt társaival, de azok érezték, hogy Gyenizse Józsefre most nem szabad tekinteniök. Láttam a lelkében végbemenő ingerültséget, s a robbanásig feszülő indulatot, amit az adott szó is alig bírt fékezni. Mikor aztán a tárgyalás menete a végéhez ért, s fölteszem a kérdést, hogy a határozati javaslatot elfogad62 Vári Szabó István (1827-1906) jogász, 29 évig Kiskunhalas polgármestere. 63 Gabancos vagy gubancos fejű: makrancos. 54
