Ván Benjámin: Szilády Áron élete - Thorma János Múzeum könyvei 35. (Kiskunhalas, 2012)
Szilády Áronról
ja-e a gyűlés, s már nem várhatta, hogy ellenző szó elhangozhatok, hirtelen fölállt, s csak annyit mondott: „Emberek, meg kell azt gondolni, hogy oskolát építsünk akárki fasza levinek!” Többet nem szólt ugyan, de ezzel olyan fölfordulást tett, olyan zavart támasztott, hogy az iskolaépítését leszavazták. S még egy esztendeig kellett gyúrnom őket, hogy újra kitűzhettem az iskolaépítést a presbiteri gyűlés tárgysorozatára. Mikor aztán gyűlés után találkoztam vele, azt mondtam neki: Gyenizse uram, hát ennyit ér a maga adott szava meg a parolája? Azt mondta rá: „Hát, magam is rühellem, de mást nem tehettem. Abban a tudatban adtam a szavamat, hogy a többinek majd csak lesz annyi esze s bátorsága, hogy megáll az elhatározásunk mellett, ha már én kiállók is a sorból, de mikor láttam azok élhetetlenségét, hát csak nem tudtam kiállani, hogy ne szóljak. Hát azért én nem szóltam olyast!” Amikor ezt nekem Szilády elbeszélte, a tanári kar egész magatartását mélyen megvetette, s őszintén megbánta hogy akkora áldozatot hozott az iskola ügyéért. Nem látta értelmét erőfeszítéseinek, mert az iskola nem váltotta be a hozzá fűzött reményeit. — Én az iskolát elsősorban is a halasi református népem javára s boldogulására akartam szolgálatba állítani. Ezt az eszes, értékes népréteget akartam kibányászni, hogy abban a nép tehetséges fiai tanulhassanak. Azt akartam, hogy ez a nép a szellemi kultúra áldásait élvezhesse; tehetséges fiai nemcsak Halason, de amerre csak eljutnak, mindenütt élre kerüljenek. S azután látnom kellett, hogy a tanárok kicserélték a tanyaiakat a bácskai gazdag svábok gyerekeire, majd az idegenek s a máshol boldogulni már nem tudó tanulókat az erkölcsi ízléssel ellentétben is boldoguláshoz juttatták; az iskola tekintélyét aláásták, megrakták házaikat gazdag sváb, rác, zsidó gyerekekkel, a maguk népét pedig valósággal kinézték, s kiszorították az iskolából. A mostani viselkedésük pedig olyan undorító, hogy csak az utálat hangján lehet erről a tanári seregiéiről csak beszélni is, azért sokszor eszembe jut a vén Gyenizsének a szava, s azt kell mondanom, hogy az a vén gabancosfejű egyszerű paraszt- ember jobban belelátott a jövőbe, mint ahogyan én láttam bele, amit akkor nem hittem volna. Ez az iskola nem az, aminek szántuk. Itt ebben a magunk népe az idegen. A tanárok nem úgy viselkedtek, hogy az iskolát meg tudták volna szerettetni a néppel. Igaz, hogy a tanárok is mind idegenek voltak, de aki közülük halasi volt is, elfeledte a kötelezettségét a fajtájával szemben s olyan úrrá, sőt basává lett, mint a többi. Hiszen ez a Kristóf is, aki a halasi gyerekek kiirtásából valósággal virtust csinált, csak az én közbelépésemmel tudta megszerezni az oklevelét is, mert a tanári vizsgákon többször elbukott, mégis fékezhetetlen volt a buktatásokban, de különösen a halasiakat üldözte, ahogy csak tehette. Az egy Korda Imre volt a legbecsületesebb köztük, de az meg nem bírt vezető szerephez jutni. Régen beláttam már, hogy kár volt az igyekezetem, mert ez az iskola soha nem bírt a nép iskolája lenni, s a fönntartásával járó terhén kívül a népnek alig jutott belőle más. Pedig roppant áldozatot, erőfeszítést kívánt a fölépítése s a fönntartása is. De látom, hogy a többi iskola is ilyen. Nem szolgálja azok közül egy sem az alapítók szándékát. Amikor végre odáig jutottak, hogy az iskola fölépítése határozattá vált, azt is elhatározták, hogy házi kezelésben építik, s nem adják ki vállalkozónak. Először egy olyan terven gondolkoztak, s tárgyaltak, amelyiknek a fölépítése költsége 120.000 forintot jelentett volna, de ez kivitelben, méretekben sokkal silányabb terv volt, mint amit aztán elfogadtak. Ez az iskola 180.000 forintba került, s így 60.000 forint különbözet volt, ami kétségkívül nagy tehertöbbletet jelentett. Lelkeden emberek azt a szörnyű vádat susogták bele az iskolát különben is kedvetlenül építő nép fülébe, hogy ezt a mutatkozó hiányt Szilády Áron, majd Pázsith Antal ügyvéd és Schilling Ede ügyvéd megosztva zsebre vágták. S az egész házilag való fölépítés csak arra való volt, hogy szándékukat véghezvihessék. Ezt a vádat dr. Babó Mihály városi főjegyző 55
