Ván Benjámin: Szilády Áron élete - Thorma János Múzeum könyvei 35. (Kiskunhalas, 2012)
Szilády Áronról
Ezzel magunkra hagytak bennünket. A kocsis is úgy megvolt rémülve, de Pázsith Antal is, hogy alig bírtam beléjük lelket önteni. A kezemmel kellett a földet tapogatnom, hogy megtaláljam a kocsikerékvágást, mert a kocsis azt nem tudta, hogy merre induljunk.” Amikor ezt így elmondta, akkor sóhajtottam el magam, s kérdeztem meg, hogy annyi gyötrődést miért vállalt, hiszen rámehetett volna az élete is. Olyant villant e halvány kérdésemre is sas szeme, s emelt hangon mondta: — Hát csak nem hagyhattam el az igaz ügyet, s nem futok el az aljasok elől?! Én, barátom, a helytállás embere vagyok, s a magam sorsával nem törődtem soha, a hátrálást nem ismerem, mert én csak igaz ügyet vállaltam mindig, ottan pedig nincs sem hátrálás, sem megfutás, sem megalkuvás. Éreztem, hogy szinte fájt neki, hogy még én is kárba veszett dolognak tekintettem azt a hősi küzdelmet, amit az iskoláért vállalt, amit olyan mélyen szeretett. Az egész Páka-pör szörnyű tengerikígyó. Láttam a levéltárban a vignettázott, gondosan csomagolt roppant tömegét az iratoknak, amit aztán a megszálló orosz katonák rendeztek el érdemszerűleg s végérvényesen. Nem sajnálom, hogy nem lapozhatok a sárgult papírlapokban, mert a szívem fájdulna belé, hogy ebbe a sivatagba, az alacsonyság nagy Szaharájába kellett a törpe lelkekkel 32 éven át viaskodnia, ahelyett, hogy igazán kivételes képességeivel, roppant tudásával zavartalanul végezhette volna alkotásait, miből a magyar kultúrának fölbecsülhetetlen értékeket nyújthatott volna. Egész könyvtár az így is, amit alkotott, hát még ha engedik, sőt éppen támogatják, mi mindent alkothatott volna ez idő alatt, amíg a periratokon dolgozott, agitált, tevékenykedett! Ezt az iszonyatos Páka-pert én is úgy szeretném elintézni, mint Fülöp Sándor szellemes tanárom, mint a halasi úri kaszinó jegyzője, elintézte azon vitáját az úri kaszinónak, amiben pro és kontra órákon át azt vitatták a gyűlésen az urak, hogy a nagyterem falába szereltessenek-e fel villannyal hajtható ventilátort. Sokan és sokat beszéltek, amíg végre döntéshez jutottak; azt határozták kis szótöbbséggel, hogy nem szereltetik föl a szellőztetőt. Az órákig tartó vitát Fülöp Sándor így jegyezte föl a kaszinó jegyzőkönyvébe: „ Szellőztető: mellőzhető!” Ez a szellemi sivatag nem érdemli, hogy átkutassuk s az apró, irigy emberférgek csontvázairól megállapítsuk melyik volt a farkas, a hiéna, a sakál, a keselyű, a kobra, mert én Szilády Áront nézem, aki megjárta élőn a sivatagot; alkotásával, a gimnáziummal, s szellemével győzőn élve maradt, az ellenfeleit pedig eltemette a feledés pora örökre. Miért is örökítenék meg csak egy nevet is, hiszen a késői unokák is csak szégyenkeznének miattuk, bár azt tudom, hogy azok is, ha nagy emberrel hozná össze a sorsuk, éppen így marnák, mint őseik harapták, hajszolták Sziládyt, mert „sast nemzenek a sasok”, s a hiénák, kobrák fajzásából sem születnek gerlék s pacsirták! Gimnáziumépítés A Páka-per még be sem fejeződött, megkezdődött a másik nagy küzdelme: a gimnázium fölépítése. Ez is harcból született. Ennek az épületnek a története csaknem olyan, mint Déva vára regéje, amit a gyönyörű székely ballada megőrzött. Roppant küzdelmek árán épült föl, de a küzdelem nem végződött be a felépülésével, sőt jobban föllángolt a harc, amikor e remek alkotás már igazán közkincse volt nemcsak a halasi református egyház tagjainak, hanem az egész város lakosságának, sőt a nagy vidéknek is. 53
