Ván Benjámin: Szilády Áron élete - Thorma János Múzeum könyvei 35. (Kiskunhalas, 2012)
Szilády Áronról
Kiskunság szabad földjét, visszaváltotta. Minden kiskun város aztán a váltságba fizetett összeg arányában osztozkodott meg a területeken. Voltak azonban elnéptelenült helyek, mint Kiskunfélegyháza is, amelynek ősi lakossága a vérzivataros időkben elveszett, s így a népesebb s tehetősebb kun városok fizették meg helyettük a vakságot; természetesen birtokaik, pusztáik azok tulajdonába került a rendezés idején. Halas népe is nemcsak a maga hatalmas határát váltotta ki, hanem Kiskunfélegyháza helyett is jórészben fizetett. Ugyancsak a Halas melletti Mérges pusztát is Halas váltotta ki, s ez is a halasi nép tulajdonába került. Mérgest eladták később, annak sorsa különben is kívül esik a mi érdeklődésünk körén, miránk most Páka puszta sorsa tartozik. Ebből a Páka pusztából több kun város részesült: így Fülöpszállás, Szabadszállás is. A halasiak kb. 1300 kataszteri holdat váltottak meg, s ennek a hasznából a redempció arányában részesültek, mert ez a birtoktest Halas városától mintegy 50 km-re esett, így azt másként hasznosítani nem tudták. A visszavásárlási összeget — a redempciót — egy-egy város népén belül tartották nyilván személy szerint, ami éppen úgy öröklés tárgyát képezte, mint a föld, vagy más ingó birtok. Minthogy Halas népe abban az időben felekezetben nagyon elkülönülten élt, még felekezetek szerint kezelték a református és katolikus redemptus közbirtokosság vagyontestét. Pákát is. A bizottságot 13-as bizottságnak nevezték, így tartotta számon az egy tagban fekvő Páka pusztai 1300 kataszteri hold birtokot. Ezt a pákái közbirtokosságot kérte meg Szilády László, hogy az osztalékból adjon előbb jelentős összeget a református egyház régi iskolájának, hogy új tanszéket létesíthessen. A közbirtokosság katolikus része kereken megtagadta a segítséget, jóllehet Szilády László azt akarta, hogy az iskola fejlesztessék ki a két egyház közös intézménye gyanánt, hiszen annak áldásaiban is közösen részesülnek. Nagyszerű, abban az időben példa nélkül álló cselekedet lett volna ez a szándék, azonban ezt a katolikusok meg nem értették, s elzárkóztak a segítés elől. A református közbirtokosság viszont könnyen hajlott szeretett papjuk szavára, s az iskolának nagy részt juttatott Páka hasznából. Minthogy a református birtokosság az első fölkérésre lelkesen hajolt, Szilády továbbment a kérésben, s elkérte a közbirtokosságtól Páka teljes jövedelmét, hogy azon ne csak egy tanszék, hanem az egész oskola fejlődésnek indulhasson. A közbirtokosság, kevesek ellenzése mellett alapjában lelkesen fölajánlotta az egyháznak oly föltétellel, hogy a birtoktest maradjon a református közbirtokosság tulajdonában, de a haszon szolgálja az iskola fenntartását mindaddig, amíg az iskola a református jellegét megőrizheti. Ezt a föltételt az akkori nehéz idők magyarázták. Mert akkor a 48-as szabadságharc leverése utáni nehéz, szomorú idők voltak, amikor arra is számítottak, hogy a reformátusság elvesztheti a szabad vallásgyakorlatának a jogát is, s nem engedi meg az önkényuralom, hogy a reformátusok iskolát tarthassanak fönt. Ez a sötét s kilátástalan jövő tette az aggodalom szülte kikötést, s azért mondott le éppen csak a hasznáról a református közbirtokosság, hogyha már az iskolától megfosztják is, de ne vehessék el a közbirtokosságtól a földet, s az maradjon vissza. Ezt a jól átfontolt ajánlatot maga Szilády László ajánlotta, s nem a református közbirtokosok gáncsoló föltétele volt. Hiszen mi értelme is lett volna másként ennek, ha nem az a féltés, amivel Szilády László szíve tele volt népe iránt? Hiszen mit ér egy olyan birtok tulajdonjoga, amelynek minden haszna örökre a másé? Ezt a mindenbe beletekintő világi hatóság nem vette észre, s annak vette, hogy itt egy olyan kedveden ajándékozás történt, amit a nép nem ád szívesen; alig várja, hogy a levegőben úszó fenyegetés valóra váljék, ezzel az erőszakoskodó pap szándéka megsemmisül, s a nép ismét boldog tulajdonosa lesz földjének, aminek hasznáról ideiglenesen lemondott. Hiszen az kétségen kívül áll, hogy egy több ezres tömeg, amikor közös birtokát alapítványul teszi, nem minden tagjában lelkes, nem 49
