Ván Benjámin: Szilády Áron élete - Thorma János Múzeum könyvei 35. (Kiskunhalas, 2012)

Szilády Áronról

ragyás maradok. Szót is fogadtam neki, de ezt az egyet itt a bal halántékomon mégis elkapartam, aminek a helye aztán emlékül megmaradt. Ha az az öregasszony nem könyörül meg rajtam, elpusztultam volna ebben a szörnyű betegségben. De az nem félt tőlem, mert már átesett rajta. Csak hát nem tehette a gondos ápolásomat. Két hétig feküdtem az ágyban, mikor a gazdasszonyától megtudta, hogy végre fölkeltem, másnap az ajtóig eljött maga is, s az ajtón át beszólt: „Tiszteletes úr, holnap délelőtt egy leány temetését végezze el. A heve- résből elég volt!” Nem kérdezte meg azt sem, hogy bírom-e, s heverésnek minősítette a hólyagos himlőben való fetrengésemet. Alig volt jártányi erőm, s a féllábszárig érő poshadó hóban ki kellett mennem a temetés elvégzésére. A temetőig s onnan haza a kántor támogatott. Az imádság után azt kérdezte tőlem: „Tiszteletes úr, hallotta-e az imádságát, mert én nem hallottam.” Olyan gyönge hangon tudtam csak hápogni. Isten csodája, hogy ebbe a temetésbe bele nem pusztultam, de azért visszaestem, s még egy hétig nyomtam az ágyat. Emiatt sokan megvetették Filót, s már e második szakaszában a betegségemnek látogatott is, sőt gondozásban is részesítettek, s nem ragadta el tőlem a nyavalyát senki. Később, évek múlva, mikor már én is halasi pap voltam, nagyon akart velem barátkozni a nyomorult, s még tervébe is bevett, hízelgett hogy vágyai netovábbját a püspökséget Török Pál halála után elnyerhesse. Nem boldogult velem, mert aljas szándékát nem tudtam elfelejteni, s megvetettem. De az a jóravaló körösi nép mégis azt az érzéstelen embert tartotta különbnek, mint a becsületes Kovácsot, akit éppen ennek a hitványságai ingereltek. Különben értette a módját a boldogulásnak, s Török Pál püspök iránt olyan hódolatot tanúsított, hogy az viszonzásul a kerület főjegyzőjévé is megválasztotta. Igaz, hogy Török szemében sem volt becsülete az emberséges érzésnek, mert maga is számító, hideg lelkű s szívtelen ember volt; így méltó barátjai voltak egymásnak.

37

MTAK Kézirattár Ms 10.121/6