Ván Benjámin: Szilády Áron élete - Thorma János Múzeum könyvei 35. (Kiskunhalas, 2012)
Szilády Áronról
Egyszer is, amikor egy vén esperes — Széli Kálmánnak hívták — gyászjelentését átvette, a megdöbbenés helyett valósággal fölkacagott. Megütköztem a szokatlan „részvéten”, s tudakoztam utána. Szilády aztán így visszaélte debreceni diákéletét, s elmesélgette a stúdiumok fárasztó, unalmas tanulása után megszokott kedves, kedélyes s a fiatal diákéletre jellemző, a város perifériáin meghúzódó kocsmákban eltöltött mulatozásaikat, amikről azonban a professzoroknak mindig pontos jelentést adott valaki. — Én nagyon ritkán vettem részt a rendesen elfajult mulatozásokban, mert a teológiai stúdiumok mellett mással is nagyon lekötöttem magam, de már az egyetemes felelősségvállalás miatt is részt vettem benne azért is, meg hogy a hámból minél kevesebb legyen a kirúgás, mert adtak valamit a duhajkodók is figyelmeztetéseire azoknak, akik mindig megőrizték józanságukat. Ez volt köztünk mindig a legkegyesebb. Szemforgatásban művészkedett, s mindnyájan biztosra vettük, hogy a professzorok szeme s füle csak ez lehet, mert amúgy meg mindig szimatolt, s megjátszotta a megbotránkozottat. Hanem aztán képzelheted — s itt aztán még a könnyei is potyogtak, ahogyan jóízűen nevetett — azt a hahotát, amikor vele csakugyan a gyalázat megesett. Péniszét a rézgyertyatartó hüvelyébe illesztette bele, s aztán úgy beledagadt, hogy doktornak kellett róla lereszelnie! Az ilyen beteg hajlamú ember éppen olyan, mint a férges alma. Előbb érik, színesedik, míg az egészségesek zöldek, savanyúak, kellemetlenek, éppen azért mert egészségesek. Akit pedig a belső féreg rág, az színesedik, s a maga fonnyadó érettségével megveti az egészségesek éretlenségeit. De azért sokra vitte, mert esperessé lett, valahogy kikegyeskedte mégis a gyalázatot. Nem mondta soha ugyan, de ilyen célzásszerű megjegyzést néha tett arról, hogy az ifjúság vezéregyénisége lehetett. Már abból is lehet következtetni, hogy a duhaj abbak fékezésére vett részt az őt kevésbé szórakoztató mulatozásokban. De azt említette több alkalommal, hogy ő volt a „nagy dárdás”30. Ezt s ennek jelentőségét én ugyan alapjában nem ösmerem, csak azt tudom, hogy ehhez testi erő is kellett, mert az a „gerundium”31 kezelését is jelentette, ami valami hatalmas bunkós dorong volt, amivel tüzek oltásánál a kerítéseket kellett szétzúzni, hogy a tűz oltható legyen. A diákok is részt vettek a tüzek oltásánál, s az volt a „nagy dárdás”, akiben személyes bátorság, a tettre erő s főként invenció volt, hogy pillanatok alatt áttekintése legyen a szükséges, lehető intézkedésekre és okos cselekedetekre. Akit tehát vész idején az ifjúság, vagy az elöljáróság intézkedésre alkalmasnak ismert el, az a „béke” idején is vezéregyéniség volt bizonnyal. A Hoffer Endréhez írott levelében erre tesz is célzást. Ezt írja: „Kérdezed még, hogy Csorba32 miféle hivatalnok itt. Polgármester, mégpedig a javából. A cíviseket ugyancsak riktérozza33; tüzeknél nekünk is van vele néha bajunk, különben a diáknak nem rossz embere. Az utolsó tűznél slafrokban34 s figaróban35 jelent meg.” Abban az időben a kollégium maga készítette a tintát is. Ennek készítése és kezelése is a „nagy dárdás” feladata volt valószínűleg, mert (ezt már unokahúgától Székely Vilmától hallottam) a család úgy emlegette „Áron bácsi” erejét, hogy az „akós”, tehát 56 literes, tintás hordót naponként össze kellett ráznia, s ezt mindig maga végezte segítség nélkül. A hordó két csínját36 megfogva, fölemelve meg bírta rázni a tintát. Ehhez pedig hatalmas erő kellett! 30 Dárdás: kisdiák a (református) kollégiumokban, aki kiszolgálja, kíséri az idősebbeket, és dárdának nevezett botot hord magával. Jókainál nagybotos szerepel, aki a debreceni kollégium diáktűzoltóinak a vezetője. (Jókai-szótár. Unikomis Kiadó, Budapest, 1994) 31 Nagybot, furkósbot, amellyel a debreceni kollégium tűzoltó diákjai a tüzet szétverték. 32 Csorba János (?-1860) 1854-1858 között volt Debrecen polgármestere. 33 Kiriktíroz: kipusztít, kirág. 34 Hosszú házikabátban. 35 Keménykalapban. 36 Hordó vagy más faedény dongám a fenék beillesztésére való vájat. 28
