Ván Benjámin: Szilády Áron élete - Thorma János Múzeum könyvei 35. (Kiskunhalas, 2012)
Szilády Áronról
Hoffer Endre barátjához intézett levelében (1854. február 22.) ezt írja: „írod még első leveledben, hogy tudok-e zsidóul s franciául? A zsidót csak törjük-zúzzuk, a franciát rendkívülileg tanultam, minden héten 4 órán, amit, mint kollégiumbeli professzor Veres műveléstan tanár tanít. Fordítottuk Télémaque37-t, s gondold, oly könyvből tanultam, mely az öreg Aranyé volt, benne a manuscriptum38. Ezt, ha lehet, meg is szerzem.” Azt írja ugyanebben a levelében, hogy nagyon sokat kell tanulni, s tanul is azért, hogy „ezt a levelet is, amit fekete tintával írok veres tengernek látom.” Nagyon szorgalmas tanuló volt, de nem a professzorok kedvéért tette, hanem égette bensejét a tudásszomj. Azt magától hallottam: — Mire Németországba39, a göttingeni egyetemre kikerülhettem, minden fönnakadás nélkül megértettem az előadásokat, az Ószövetséget kurzívé40 olvashattam, s a Törökországba emigráltakkal törökül levelezhettem. Akármilyen fölfogóképessége volt is Sziládynak, de csodálatos szorgalmának is kellett lennie, hogy a stúdiumai jeles elvégzése mellett, ennyi nyelvismeretet is magába szívhatott. Ha volt is néha, társai örömére, azok kedvtelésein, sok időt köztük nem vesztegethetett, mert a nyelvismereteknek a megszerzésére idő kellett, komoly életfölfogás, céltudatos készület s a maga szellemi erőinek a világos fölmérése, ami időben megintette, hogy az időnek még a morzsáit is megbecsülje. Debreceni diákéletét nem emlegette sokat, meg aztán, megvallom, nem is nagyon érdekelt, s így nem jegyeztem meg, mivel még abban az időben Debrecent nem ismertem, később is csak egyszer voltam ott. Hoffer Endréhez írt leveleiben kedvesen emlékezik meg a legációba járásáról, az oda- s visszautazás keservességeiről, amikor Szeghalmon volt legá- cióban. így írja barátjának: „Kedves barátom Bandi! Éppen legációmból, hazaértemkor adták kezembe leveledet. Igen megörültem csak azért is mindjárt, hogy olyan pontos levélírónak bizonyítád benne magadat. De meg különben soha nem jöhetne leveled jobb időben, mint éppen olyankor, midőn a dicső provinciális élet paradicsomi élvezeteiből kikopva homályos kilátásuk s szélmalmokat demagógozó sóhajtások közt vergődöm be az annyira megunt vén tobákmalomba, hol aztán, nem tudván az ember okosan gondolkozni, töri az ő fejét bolondabbnál bolondabb dolgokon. így a többek közt meglévén az elexis, ahelyett, hogy arra gondoltam volna, mit mondok el az ünnepeken a híveknek. Két nap s három éjszaka törtem bolond koponyámat, azon, hogy miképpen lehetne föltalálni eszeveszetten nyargaló gőzcsizmákat, melyek engemet két óra alatt Szeghalomra — ott voltam legátus — röpítenének. És végre csakugyan kitaláltam, mert felraktam magamat egy négykerekű valamire, ahol útitársaim valának 16 tömésre kárhoztatott vizigagánok (liba), három magát dühösen kikopalt41 bagódiákból42 szülemlett43 legátus, két vén asszonyi állat, az egyik már 1600 nem tudom hányban, mint dilettáns boszorkány, háromszor égettetett meg. Ezen kívül még nem tudom hányán voltunk a kocsiderékban. Csak elég az hozzá, hogy kocsisunk kezében fölfedeztem a perpetuum mobilét, s mégis negyed félnapi kínlódás után értünk el a 8 mérföldnyire levő Szeghalomba. Visszafelé ne gondold, hogy gyorsított menetben jöttem, hanem csak ilyenforma utolsó ítéletet megelőzendő megpróbáltatásokban bővölködő vánszorgás után értem vissza, s ekkor kaptam meg leveledet, melyben a németországi, rám nézve ebben az életben bekövetkezendő, akadémizálásról írsz, egy kicsit mégiscsak csiklan37 Fénelon: Telemachos kalandjai című regényéről van szó. 38 Kézirat. 39 A szerző a kéziratba tévedésből Franciaországot írt. 40 Folyékonyan olvas (latin). 41 Koppálik: zöld héjából kiválik. 42 Debreceni kisdiák. 43 Születik, keletkezik, létrejön. 29
