Ván Benjámin: Szilády Áron élete - Thorma János Múzeum könyvei 35. (Kiskunhalas, 2012)
Szilády Áronról
vagy nem akartam a sort keríteni, vagy idő nem jutott rájuk, s most fogyasztom a türelmedet, s büntetlenül lazsnakollak25, holott akkor, ha alkalmadankodtam volna, egy pohár vízzel nyakon önthettél, s eszemre téríthettél volna.” (Ezen levél keltezése Debrecen, 1856. december 13.) A levél tömör, a mély kedély s csillogó értelem nagyszerű bizonyítéka annak, hogy korát meghaladó erő bontakozik benne. Nincs tárgyi mondanivalója, mégis nagyszerű, amit mond, s ahogyan mondja. Az a négy levél, amit Hoffer Endre barátjához intéz, s a kezemben van, azt mutatja, hogy Szilády szellemének szűk ez a világ. Professzorai iránt sem érez csodálatot. Felsorolja őket, de érzik soraiból, hogy nincs irántuk melegebb érzésekkel. Talán az egy Menyhárt26 professzor az, akit tekintélynek tart, mert rá hivatkozik, amikor a „Németben” szereplő híres teológiai tanárokról professzora véleményét tolmácsolja a barátjának, aki viszont, mint már említem, Németországba vágyakozik. Ezt írja többek közt: „Ugye neked legfőbb célod abban tökéletesíteni magadat. Már részben elhiszem, hogy ez megtörténhetik, de ha a tanárok oly gyarlók, mit tanulhat tőlük az ember. Ha itthon különbeket hallgathatunk, csupán a híre nem érdemli meg, hogy odamenjünk. Erre azt mondhatod, hogy csak Halléban olyanok, de én olyan emberről nem hallottam még, hogy ezeket az újabb teológusokat dicsérte volna. Maga az itteni exegézistanár,27 Menyhárt, említette előttem, hogy ő Ewalddal28 mennyit civakodott egy-más, nem nagy fontosságú dolog miatt. S mint mondja, a nagy hírű teológusoknak néha olyan agyafúrt gondolatai és elvei voltak, hogy ő arra sem tartotta érdemesnek, hogy felettük vele vitatkozzék. Ezekből is láthatod, hogy micsoda prücsök van a fejemben, azért ha tudod, ugrasd ki belőle. Lehet, hogy te teheted, de én magamtól nem tudok okosabban gondolkodni.” Erezni lehet a levelekből, hogy a tudomány mélységei után áhítozik, külföldre is vágyakozik, csak a künt járókkal való beszélgetései s azokkal való levélváltásai nagyon lehangolóan hatnak rá. (...) Ami a teológus korából való leveleiből érzik, azt tudom róla mondani későbbi életére is. A teológia, mint tudomány nem ragadta meg, s azt nem is művelte. Azt azonban nem lehet mondani, hogy ebben a tudományban nem volt nagy, sőt azt mondom: nagyobb volt ebben a tudományban is sok nagynak tartott teológusnál; egyszerűen azért, mert adottsága, mérhetetlen nagy ingéniuma29 naggyá tette. Precíz nyelvi tudása elsőben is a Szentírás eredeti nyelvének alapos ismerete, majd a latinnak a tökéletes ismerete, lángoló elméje előtt világossá tette úgy az Otestamentum, mint az Újtestamentum világát; s így nem szorult szinte senkire, hogy számára mások értelmezzék a Szentírásban kijelentésül nyert isteni szándékot. Debreceni diákéletéről valahányszor megemlékezett, érzett beszédjén, hogy boldogan tekintett vissza arra. Csak az volt Debrecenről a véleménye, hogy inkább kálvinista Bizáncnak tartja, mint kálvinista Rómának. Az ő idejében a teológusok életén már meglátszott a dekadencia, mert a szerelem, a bor s a kártya bűvöletében kívántak inkább élni, mint a tudományok művelésében, s a vizsgák letételében befejezettnek tekintették műveltségüket, s aztán már csak a koturnusokban járás méltóságos mozdulataira vigyáztak, hogy érdemesek legyenek a vaskalapra. 25 Lazsnakol: valakit ver, ütlegel. 26 Menyhárt János (1823-1900) Debrecenben tanult, seniorságot viselt (a református kollégiumokban az ifjúságból kikerült kollégiumi tisztségviselő címe). A göttingai egyetemre járt 1853-ban, majd Debrecenben a teológiai akadémia tanára lett. 27 Exegézis: bibliaszöveg értelmezése. 28 Georg Heinrich August Ewald (1803-1875) német teológus, orientalista. 29 Tehetség, alkotó szellem (latin). 27
