Ván Benjámin: Szilády Áron élete - Thorma János Múzeum könyvei 35. (Kiskunhalas, 2012)
Emlékeim Sziládyról
akarta megvenni a könyvtárat, de csak az eredeti ajánlata mellett maradt. Még Szilády életében s az ő megbízásából Prohászka püspök úr útján fölajánlottam megvételre a könyvtárat, de Prohászka nem tudott vevőt kapni a katolikus püspöki karban a könyvtárra. Most a család szorultságára hivatkozással megismételtem a kérésemet, de a főpapság nagyon nehéz viszonyok között volt akkor, s csak az egy Rótt Nándor veszprémi püspök mutatott érdeklődést, aki dr. Varga Dámján egyetemi tanárt küldte le a könyvtár átnézésére, de annak a referálása után a püspök úr azt írta nekem, hogy bár vérzik érte a szíve, de nem bírja megvenni azért az árért, amit a könyvtár megér, potom áron pedig a lelke ellen nem tesz, mert nem akarja a család szomorú szorultságát kihasználni. A Ráday Könyvtárnak is tettem ajánlatot, de meg se tekintette a könyvtárat. Valami csekély összeget ígért érte, de csak hogy ígérjen. Komoly vételre nem gondolt. A roppant érték ott hevert, s nem kellett senkinek. A család egyetlen reménye elhalványodott. A napi gondok pedig szorongatták őket. Fölajánlottuk Halas városának is. A helyettes polgármester dr. Thuróczy Dezső volt s egyben az egyház főgondnoka. Nevetve legyintett az ajánlaton. Csak a családot sürgette a kiköltözésre, a könyvtár elhurcolására, de segítésre rá sem gondolt. Gyötrelemmé vált a könyvtár ügye. Súlyosbította a bajt az is, hogy a főgondnok valóságos ellensége volt a családnak, tudományos érzéke nem volt, kegyeletet nem érzett, s a renoválás ürügye alatt egyre unszolta, sürgette a családot a kiköltözésre, s terminusokhoz kötötte a költözködést, s ezzel folytonos idegfeszültségben tartotta a kétségbeeső családot. Pedig a sok huzavona miatt csaknem két évig volt üresedésben a papi állás, s mégis félév után kitelepítette a családot a hevenyében készült nyers lakóházba, amelyet az úgy nevezett papkertbe építettek az ottani csőszház némi megbővítésével. Magának a könyvtárnak ugyan megkegyelmezett a főgondnok, de azért a sürgetés csaknem mindennapos volt. Ahogy a könyvtár rendezésére megérkeztem, szinte az első napokban volt Babyka esküvője Morell Gyula testőr századossal. Csendben, a gyászhoz méltó volt az esküvő. Csak éppen Nusi néni testvérei voltak s a legszűkebb baráti köre a családnak. Babyka kiszakadt közülünk, aki nagy intelligenciája folytán mindig türelemre intette a kétségbeesésre hajlamos édesanyját. Nusi néni idegessége bennünket is megfárasztott. Babyka kiházasításával Nusi néni végképpen kimerült, majd a kerti ház rendbehozatala vitte el utolsó garasait. Teljesen leszegényedett, s a mindennapi gond is megviselte. Örökösen azt hallotta, hogy a könyvtár fölbecsülhetetlen érték, de a valóságban nem kellett senkinek. Mi is elvégeztük a káplánnal azt, amit elvégezhettünk. Tudományunk kimerült, s a katalógusba szedést csak részben végezhettük el. Az öregúr mindenét rendben tartotta ugyan, de a selejt dolgokat is félrerakta. így egész halom papiros volt, ami csakugyan értéktelenség volt. Árjegyzékek, naptárak, menetrendek; majd az évtizedeken fölhalmozott halottkémi jelentések, gyászjelentések, gyűlési meghívók; amiket mi is egy sarokba raktunk, de élesen elválasztottuk azoktól a papírosoktól, amik már értéket, vagy érdekességet jelentettek. így a Dunamelléki Egyházkerület eredeti jegyzőkönyveit, majd az Akadémiával való levelezéseit, Gyulai Pál sok kéziratát, ami talán az Akadémia gyűlési jegyzőkönyvei lehettek, majd régi oklevelek s más írások, amiket egyenként akartunk átvizsgálni. Mi Kiss Gyulával együtt tudtuk a határt, de Nusi néninek erről fogalma sem volt. Nekem éppen Kalocsára kellett mennem a bérlőnkkel való perünk tárgyalására, így éppen nem voltam odahaza. Szegény Nusi néni éppen valami hirtelen való fizetésre kényszerült, s nem tudott máshoz nyúlni, mint az általunk előbb selejtnek megmutatott halmaz papirost Füle Sándorné mészárosnak mázsaszámra eladta. De mivel akkor nagy papírhiány volt, a sajtkofák is ráestek, s Nusi néni azokon is könyörült. 267
