Ván Benjámin: Szilády Áron élete - Thorma János Múzeum könyvei 35. (Kiskunhalas, 2012)
Emlékeim Sziládyról
nagyon is elmaradtunk ám mi ketten a többi jó barátainktól. Károly, Pali (Szász Károly és Gyulai Pál) milyen régen elmentek! Tudod Kálmánkám, nem is találom már föl magamat, ez már olyan ráadása az életnek, amit pedig olyan szívesen el is engednék!” A jelenre csak annyiban tértek ki, hogy Szily Kálmán az akkor zajló püspökválasztással kapcsolatosan azt mondta: — Hanem Áronkám, kiváló püspökötök lesz, sok jót hallok róla. Ugye, te is a pártján vagy? — Nem én! — volt a válasza. — No de hogy tehetsz ilyet, hát csak különb a többinél?! — Különbnek különb lehet, hanem hát tudod Kálmánkám — s itt úgy emlékeztetve valami régi históriára, megropogtatva mondta — transzilvánus! — Lehet biz, az, Áronkám! — s mind a ketten olyan pajkosan jót nevettek a „transzilvánus” szón. Ok értették a jelentőségét bizonnyal. A Konventről hazajövet vártuk a Darányi által ígért intézkedést. Pár nap múlva Kurucz László barátom, aki akkor Takács káplánja volt Cegléden, bizalmasan tudtomra adta, hogy Takács nagyon ingerülten ment haza, s tele van gyűlölettel irányomban. Figyelmeztet, hogy nagyon vigyázzak magamra, mert számon tartja Takács a kijelentéseimet, s a levelem miatt is háborog s fenyegetőzik. Nem tud káplánt küldeni, de azért dühöng, hogy káplánként ott vagyok. Pedig megköszönhetné, hogy zavarából kisegítem, ha csakugyan fájna neki, hogy a 84 éves ember mellé akkora gyülekezetbe nem tud káplánt küldeni. Azt is megírta, hogy hamarosan azért megérkezik a káplán, s figyelmeztet, hogy én nyomban távozzam, nehogy belém kössenek. Tíz nap múlva érkezett meg Szőnyeghy Sándor, a későbbi tassi pap, s így én már másnap visszautaztam Látrányba. Vittem Puskásnak Szilády levelét, amiben meleg érzéseit s háláját fejezi ki megsegítéséért. Puskást nagyon boldoggá tette nemcsak a levél, hanem az, hogy segítségére lehetett, s meghálálhatta egykori jóságát; Látrányban a konyhájára futó begónia árnyékában aztán beszámoltam mindenről, ami Puskást nagyon elszomorította, mert féltett. Szőnyeghy Sándor melegszívű, becsületes ember volt, aki nagy ragaszkodást érzett Szilády iránt, s szívéből utálta a gyalázatosságokat, amik Sziládyval estek. Mi már a teológián jó barátok voltunk, s így megnyugtathattam Sziládyt káplánja jó szándéka s tiszta erkölcsi felfogása felől. Szőnyeghy is megtett mindent, hogy kedvessé tegye magát, s Szilády bizalmát és szeretetét megérdemelje. Jó nagy időt töltök újra Látrányban, amikor a Takácshoz küldött levelemre megjött a válasz. Ezzel aztán elült az ügy, mint ahogy a nagy por leszáll, mikor a gulya a faluba betakarodik, s a falura ráborul az éj. A por vastag rétege azonban mindig kész, hogy újra felleggé legyen, ha hetyke legény, vagy darutollas urasági kocsis vágtat végig a falu poros utcáján. Látrányban is volt baj elég, amibe temetkezve feledtem kissé a halasi szomorú dolgokat. Babykától kapott levelek megnyugtatók voltak, mert Halason minden elcsendesedett. Következett azonban a kecskeméti egyházmegyei szokásos őszi közgyűlés, amit akkor Nagykőrösön tartottak. Hozzá tartoztam, mivel akkor már évek óta én voltam úti kísérője, de meg az előre megbeszélésünk is, közös ügyünk is haza késztetett. Halasról Majsa-Félegyházán át utaztunk, s az úton a szokottnál is bizalmasabb dolgokat közölt velem Kossuth s Görgey közti intimitásokról, amit a legbizalmasabb pillanataiban magától Görgeytől hallott. Nagyon jó hangulatban érkeztünk Nagykőrösre, ahol Varga Gyuri várt reánk s a város díszkocsija. Gyuri mindjárt megsúgta, hogy amikor a neki feladott táviratunkat közölte Bakóval, s az ott jelenlevő vezető emberekkel, szemlátomást és kifejezetten nagy izgalmat keltett mindenkiben. Szilády megérkezésére nem számított senki. Velem pedig egyáltalán 250
