Ván Benjámin: Szilády Áron élete - Thorma János Múzeum könyvei 35. (Kiskunhalas, 2012)
Emlékeim Sziládyról
Máskor a reformáció lényegéről beszélt: — Akárhogyan magyarázzuk is a reformációt, az bizony forradalom volt. A kirobbanást az elfojtott indulatok robbanása okozta. A középkori egyház aszketikus szelleme kiszorítani akarta a papból az embert, s minél nagyobb volt ez a szorítás, annál nagyobb erővel tört föl az élni vágyás. Luther melegszívű ember volt, de nem aszkétának való. Módját kereste annak, amikor maga is a cölibátus kordájában maradt, hogyan élhetné vágyott életét, amit az életvágy ébredése előtt szerzetesi fogadalmával eldobott magától, s aztán megtalálta az utat az egyház forradalom kirobbantásában. Minden forradalom az elhamarkodottság jegyeit hordja magán. A forradalomban sok minden érték elveszik, mert ott a dolgok kíméletének nincs helye, sem a megfontoltság, meghiggadt ész ott nem adhat irányítást, csak a szenvedély. A forradalomban kirobbant gondolat, eszme mind csak arravaló, hogy a régit üsse vele, de azt ugyan még eddig egy forradalom sem tehette meg, hogy jelszavát meg is testesítse. Az egyházforradalomban is voltak ilyen jelszavak, mint „az egyetemes papság” elve is, de az csak arravaló volt, hogy a régi egyház kötelékéből a kikívánkozó papok kiszabaduljanak. De a történelem folyamán a protestáns egyházak ezt az elvet nem is akarták megvalósítani, mert annak a megvalósítása nem volt akkor sem életrevaló gondolat, ami zúzásra való. Csákány volt az, s nem vakolókanál. Megkérdeztem azt is, miben látja az okát annak, hogy a magyar nép között olyan rohamosan elterjedt a reformáció, holott ez a nép nem fogékony a vallási eszmék iránt. Erre a kérdésemre így felelt: — Azt így nem mondanám, ahogy kérdezed, mert a magyar nép is vallásos érzelmű nép volt mindig, hanem a keresztyén vallás számára megkötöttséget, papi uralmat, szolgaságot jelentett, ahogy megismerte. A magyar nép a kereszténységnek azzal a formájával találkozott, ami a hatalom előtti meghódolást is jelentette, ezért lázongott ellene. Na meg, Szent István módszere is különös térítés volt, ami ellen Koppány s minden más szabadságban élő magyar lázadozott is. Hiszen akkor még a királyság maga nem ivódott bele az önérzetes s szabad magyarba. Tehát a magyar nép az egyházban a papok uralmát látta, amit szívéből utált, majd a mohácsi vészben vére vesztett magyarra ráömlő idegen német uralom is az egyház segítsége mellett hengeredett rá a magyar életre. A reformáció szabadságot ígért a magyarnak: a papoktól, a földesuraktól, a német uralomtól való megszabadulást, a papi tizedtől való megmenekülést; így érthető, hogy azt az egyházat könnyen odahagyta, amelyiknek a terhét s szolgaságát érezte. Mikor azonban látta, hogy puszta ígéret az, amit az egyház adhat, s ezért is áldozatot kell adni, bizony a legtöbb örült, hogy a nagy kirobbanás után visszamehetett. Abban a korban nem is beszélhetünk még meggyőződésről, hiszen a tudadan nép nem ítélhette meg a maga üdvösségére tartozó dolgának az igazságát. A hatalomhoz való igazodás a viszonylagos békét jelentette, amire a gyöngébbek áhítoztak. A megújított hithez való ragaszkodás pedig a további harc vállalását jelentette, amire az elszántak, az ősi szilaj vér birtokosai vállalkoztak, de a hitvita az mindig a papok dolga maradt, mert olyan érett a nép még nem volt soha, hogy a személyes meggyőződés tudatában vállalta volna akármelyik egyházba tartozását. Ezt még ma sem tudja eldönteni a hívő ember értelme szerint, hanem más tényezők: a beleszületés, a neveltetés, a megszokás, a dolgok lényegének nem ismerése az, ami a ma emberének a felekezeti hovatartozását meghatározza. Megkérdeztem azt is, hogy a három reformátor közül melyik a legnagyobb, a legkülönb s melyik fogta meg legjobban a dolgok lényegét? —Na! Ne így kérdezd! Ne fogj össze olyan kérdéseket, amelyekre így válaszolni nem lehet, mert az, ha valamelyik értelme szerint a legnagyobb, nem bizonyos, hogy a legkülönb is, s az egyszerűbb is sokszor jobban meg tudja fogni a dolgok lényegét; talán éppen azért, mert tudásban, ismeretben nem tud a szerteágazó életmezején jól áttekinteni, s a lényegre könnyebben rátalál. Elméje szerint Kálvin a legnagyobb, mert hideg értelmével legjobban 246
