Ván Benjámin: Szilády Áron élete - Thorma János Múzeum könyvei 35. (Kiskunhalas, 2012)
Emlékeim Sziládyról
sára, követelik, hogy a parókiát tisztítsák meg Nusitól, csúfondárosan emlegetik, hogy színésznő volt, s minden aljasságot össze-visszahazudnak, s a káplánt magasztalják. A káplán most Széli Józseféknél lakik, mindenfelé azt híreszteli az aljas népeknek, hogy ő most úgy járt, mint a bibliai József Putifárnéval, s hogy a Márit ellene Sziládyné ingerelte föl, azért mert vele szemben megőrizte a tisztaságát. Most már aztán a főtiszteletű úr is tehetetlen a káplánnal szemben, mert kint lakik a városban, s azzal henceg, hogy előbb el fogják innen takarítani a főtiszteletű urat, mint őt, mert neki igazsága van, hogy ő ártatlan, s megvárja Halason az egyházi vizsgálatot, majd a bíróság ítéletét. Megborzadtam a hallottakon, úgy éreztem, hogy ez olyan támadás, amibe a főtiszteletű úr bele fog halni, mert ezt a gyalázatosságot nem bírhatja a 84 esztendős elgyengült ember elviselni. S most már a családja sem lehet támasza s védelme neki, mert Nusi néni is olyan porig alázott, hogy az is rámehet az aljas támadásra. — Magát a rágalmat — mondtam is mindjárt Irma néninek — Patakytól nem vehette Gaál, mert Pataky annál sokkal óvatosabb, hogy ilyent a fülébe súgjon egy fecsegő fiatalembernek. Mondtam is Irma néninek, hogy a vén harangozó fecsegéséből kombinálhatta maga Gaál, mert az öreg Mihály azt a káplánok csipkedésére el szokta mondani, hogy valamikor régen, amikor én kápláni időmet kezdtem, ő akkor már a 29. esztendejét töltötte egyik káplán ágyában reggel női fésűt talált, de azzal soha senkit nem gyanúsított, hogy a fésű kié lehetett. Ezt mint történetet elmondta nekem is, s huncut figyelmeztetéssel élt minden káplánnal szemben, nehogy találjon ágyukban ottfeledett dolgokat. Tehát, ha nekem nem mondott a 3 év alatt soha nevet, Nusi nénit nem gyanúsította meg a 3 év alatt előttem soha, akkor az egy hónapos káplánnak névvel nem szolgálhatott bizonnyal, akkor, amikor az az asszony neki és családjának a jótevője, kisunokájának a neveléséről gondoskodik, s az egész családjához végtelenül jó. Gaál titkos megbízással jött ide, s neki feladata azt tenni, hogy itt fölfordulás legyen. Az Irma nénivel történt beszélgetés után mentem be a főtiszteletű úrhoz. Éppen sezlonján feküdt, amikor a lakás felőli ajtón beléptem hozzá, ahonnan csak családja szokott az irodába lépni. — Na, melyőtök az? — kérdezte, mert a feje felől nyílt az ajtó, s nem láthatott. Ráhajoltam, s kezét csókoltam meg, de szólni nem tudtam, úgy megfogott a fájdalom. — Te vagy fiam? — s úgy fölülve magához ölelt — Jókor jössz mindig, de most az Isten angyala gyanánt fogadlak. A hírre jöttél, vagy más hozott vissza? Elmondtam neki, hogy Gaállal a püspöki hivatalban találkoztam, s a köztünk lefolyt rövid beszédet, ami úgy fölizgatott, hogy egy napon leszaladtam, mert vasárnapra vissza kellett érnem. Éreztem, hogy valami nagy dolognak kellett történni. Takács föltűnő kedvességgel tárgyalt Gaállal, hallottam jóízű nevetését a helyettes püspöknek, majd nyomban utána dühét, ingerültségét tapasztaltam, s Gaál pökhendi beszédje is igen sok rosszat sejtetett velem. Szóval megéreztem, hogy főtiszteletű úr körül nagy baj van, azért jöttem, hogy megtudjam, milyen állapotban találom. — Odabent hallottad már, mi történt? Mondtam, hogy Irma néni mindenről beszámolt. S azt is elmondtam, hogy bár én Patakyról jó véleménnyel nem lehetek, de azt az aljasságot neki mégsem tulajdonítom. Hanem, amint Irma néninek elmondtam, az öreg Totyi, így hívtuk becézve a vénembert, fecsegéséből alkothatta a rágalmat maga Gaál Pista, s minthogy az az esperestől éppen úgy kapott megbízást, mint Miklós Ödön, ezzel a rágalommal, amit a fantáziája alkotott, megkezdte fő tiszteletű úr ellen a támadást. Takács is úgy bánt Gaállal, úgy szorongatta a kezét, úgy biztatta, mint aki kedvére cselekedett, s ígérte védelmét neki, helyeselte cselekedetét. Nekem sejtelmem sem volt, hogy mi van Gaál háta mögött, mert az itt történtekről 240
