Ván Benjámin: Szilády Áron élete - Thorma János Múzeum könyvei 35. (Kiskunhalas, 2012)
Emlékeim Sziládyról
tudomásom sem lehetett, de a jóváhagyásnak szem- és fültanúja voltam éppen, mert áthelyezésem ügyében történetesen éppen ott lehettem. Az öregúr, úgy magába horgasztott fejjel hallgatott végig, mint szokta is, botjára ráhajtva fejét, hogy pihenjen is. — Csudálatos véletlen ez, s szinte mindennek megadja a magyarázatát. A gubó gombo- lyításán való tűnődésed adja meg itt is a dolgok magyarázatát. Az egy szál alkotja a gubót, itt is egy szándék teszi a dolgoknak minden gubancát. Az esperes végre jó eszközt kapott szándéka megindításához. Amire a becsületes Miklós Ödön nem vállalkozott, megcsinálja ez a hitvány alak. Hiszen csak ez a szerencsétlen Nusi volna erősebb, de önérzetes becsületes asszonynak nagyon nehéz ám azt mondani, hogy ilyen aljasságon tegye túl magát. Az öregember, ahogy ezeket elmondta, egészen megvigasztalódott. Menye tisztességében bízott ugyan, de az ilyen rágalom mindenki lelkében hagy nyomot, a gyanúnak szörnyű üszökspórája a legtisztább elmébe is beleférkőzik. De ahogy meghallotta tőlem az öreg Totyi fecsegését, majd a Takács helyettes püspök Gaált megnyugtató szavait, teljesen megnyugodott, s volt kedve kérdezgetni mindent, ami velem azóta esett. Mindenről referáltam neki, ahogy a dolgok egymásutánja volt. Beszámoltam Prohászkával való beszélgetésemről. Valósággal boldoggá tettem, amint végighallgatta a hasonlataim s elmélkedéseim értékelését. Különösen tetszett neki a püspök úrnak az az intelme hozzám: - Isten nem véledenül pottyantotta le kegyedet ott, ahol van, hanem azért helyezte oda, hogy ott is élessze az örök lángot! S nagyon egyetértett a Balthazárt megvető véleményével. Az mondta rá: — Prohászka vezetésére nyugodtan rábízhatod magad, mert az igazán túlemelkedett a maga egyházának korlátjain is, a lényeget érti, s látja azt, hogy téged a küldetésed idekötöz, s ezt még a magad boldogtalansága árán is vállalnod kell! Miklós Ödön szerencséjének örült, hogy Mocsoládon megválasztották, majd azt mondta, hogy a nagycsepelyi életet majd megszokom, s ott az ősi fák árnyékában is dolgozhatok, s ne búsuljam el magam, ha Takács érzéstelenül elvetette is kérésemet. Én pedig arra kértem, hogyha már magának kell is végeznie a szolgálatot, csak a magas szószékre ne menjen, hanem az úrasztalánál tartsa meg beszédeit, nehogy a magas szószéken megszédüljön. Majd újra visszatért a Gaált pártul fogó Babó Mihályra s azokra, akik most ebben a mocsokban részt vesznek. Amint később meghallottam, Gaál a helyettes püspöktől ismét Halasra ment vissza, Széli Józsefék vendége gyanánt élvezte azok bőkezűségét, s aztán az aljas érzésű asszonyok közt szórta továbbra is Sziládyra és családjára a gyalázatos rágalmakat. Keservesen szedtek össze 40 aláírást, s azzal aztán Gaált követelték vissza, s követelték Szilády nyugdíjaztatását. Utálatos tüntetések vették kezdetüket. A gyülekezet legalja fölülkerült, szidták, gyaláz- ták Sziládyt s egész házát. „Szilády pusztuljon!” Egész arcátlanul kiabáltak a foteljébe és szerelmi erejére vágyó asszonyok, s kellették magukat azok a nők, akik Gaál érzéki ölelésébe kívánkoztak. Gaál akkor kétéves káplán volt s 11 helyen szolgált azalatt, de sehonnan nem a maga szándékából kellett elmennie. Szilády káplán nélkül maradt, s várta helyettes püspök intézkedéseit. Bizony a 84 éves Szilády Áronnak magának kellett ellátnia az összes szolgálatot, mert a lelkészjellegű emberek valósággal összeesküdtek úgy, hogy senki meg nem szánta, senki egyetlen alkalommal sem segített néki. Mindegyik elfeledte Szilády irgalmas cselekedetét, csak azt leste valamennyi, hogy mikor fog összerogyni a szolgálatban. Nekem vissza kellett mennem. Nagyon elkeseredtem a történtek miatt Szilády nehéz sorsán, de akkor már nem tehettem érte semmit. Nagyon fájdalmas volt a búcsúzásunk. Abban a hitben voltam én is, hogy akármilyen kedves is volt Gaálnak a szolgálata Takács 241
