Ván Benjámin: Szilády Áron élete - Thorma János Múzeum könyvei 35. (Kiskunhalas, 2012)
Emlékeim Sziládyról
ríkató” helységeibe költözött, ami a katolikusok által lakott városrészben, a katolikus templom körzetében volt. A hajlékhoz jutott párt az „önképzőkör” elnökét, Halász Darabos Sándort, hálából alel- nökévé meg is választotta, aki a katolikus egyház gondnoka is volt. Akkor a Keresztyén-párt virágzása idején az volt a természetes, mert a politikai célkitűzések egyik mélyen vágyott törekvése az volt, hogy a kommunizmus által megtaposott keresztyén eszméket s gondolatokat mindenbe belevigyék. A felekezeti torzsalkodásnak is véget akartak vetni, s így éppen Prohászka sugallatára s elgondolása szerint a kommunizmus bukása után a keresztyén Magyarország kivirágzását óhajtották. Éppen Prohászka beleavatkozása a politikába, sőt a képviselői mandátum vállalása is, mély hatást gyakorolt rám, s minthogy lelki vezéremet ott láttam, természetes vonzódással kapcsolódtam hozzájuk, de tartottam a két öregembernek adott ígéretemet, s hiába hívtak, kértek, de semmiféle szerepet, munkát nem vállaltam azért. De ha szó esett köztünk a politikai eseményekről, kifejeztem Szilády előtt a mindjobban mélyülő rokonszenvemet a keresztyénpárt programja iránt, amire egyszer is, a megszokott esti beszélgetésünk idején Szilády így válaszolt: — Természetesnek tartom, hogy a lelked mélyén él nemzetünk sorskérdése most ebben az elesett állapotunkban, amikor már is a demarkációs vonalak meghúzásával látható, hogy a körülöttünk élő s reánk leső aljas ellenségeink a testünkből akarnak szakítani, aminek a lehetőségét magunk kínáltuk föl az aljas Károlyi s társai hitványsága folytán. Mégis arra kérlek, hogy ebbe a zavaros politikai életbe ne mártózz bele, mert itt előbb majd a bosszú tartja számadását, ami a te lelkedtől idegen. Pék úgysem lehetsz, mert ahhoz nincs erőd s tapasztaltságod. De ha köztük lámák, akkor a mások bosszújáért, aljasságáért neked is felelned kell. Majd a valamilyen meghiggadás után, s ha vezért kap az elalélt nemzet, beleavatkozhatsz. Ahhoz érned is kell, hogy olyan politikai tevékenységed legyen, amit később nem kell szégyenlened. Helyi viszonyainkat magad is megítélheted. Ahol Babó Mihály a vezér, ott tisztességes érzésű embernek nincs keresnivalója, hacsak hogy nem ostoba. A másik párt, úgy látom magam is, több garanciát nyújt, s mélyebben fogja meg a tennivalókat, de ezzel a rókával szemben, hacsak majd a felsőbb erők nem segítenek, nem boldogulnak. Itt most minden hangadó vagy hasznot akar, vagy kapar, mint a macska, hogy a maga szennyinek bűze ne kompromittálja! A Kisgazdapárt jelöltje csakugyan Kolozsváry Kiss István halasi birtokos, helyettes polgármester lett, akinek apját dr. Babó Mihály azelőtt úgy 20 évvel csúfosan kibuktatta a több cikluson át viselt képviselőségéből, s maga ült helyére. A Keresztyénpárt jelöltje Csepelyi Zoltán Béla, volt igazságügyi miniszter, lett. Nagy tekintélyű ember, akinek a neve akkor igen jól hangzott, s erkölcsi tisztaságot jelentett. A harc megindult, még pedig szennyesen törtek föl a fenékről a hullámok. Nagy port vertek föl, amiben aztán senki mást nem láthatott, csak a másik piszkos viselkedését, tettét, szándékát, érzületét. A tülekedés a hazugság aljas fegyvereivel, reám csakugyan undorító benyomást tett, s örültem, hogy a két öregembernek a tanácsa időben visszatartott. Akkor láttam érett fejjel először képviselőválasztást. Az utolsó választáskor még 1910-ben diák voltam. Kalapokon ékeskedő piros-fehér-zöld tollak, föliratos nemzetiszínű zászlók, öblös hangú kortesek, kokárdák jelentették számomra is a látványosságot, a képviselőválasztást. Aljas eszközökkel, erőszakosságokkal történt az is, csak fiatalságom nem látta meg még abban az erkölcsi szennyet. Most amikor a vesztett háború, a szörnyű forradalmak, a diktatúra után, amikor az országnak szinte 2/3-ad része megszállás alatt van, ez a kis vérző, csonka ország népe ahelyett, hogy erkölcsi magasságból nézné a haza nyomorult állapotát, egymást gáncsolja, tépi, mocskolja; majd a diktatúra idején való aljaskodásuk után ahelyett, hogy meghúzná magát, más szín alatt üvölti a hazafiasságát. Ez a látvány undorral s 168
