Ván Benjámin: Szilády Áron élete - Thorma János Múzeum könyvei 35. (Kiskunhalas, 2012)

Emlékeim Sziládyról

fogjuk is tartani előadásainkat. Tehát ne méltóztassék azt a mi részünkre engededenség, vagy egyet nem értés jelének tekinteni. Nahát, furcsa zimankó keletkezett ebből! Fölugrott Hódy Géza112, ez a kicsinyben Szamuely-lelkű festőművész s direktóriumi tag, s megrázta a tanárok fölött a diktatúra kancsukáját. A vége a nagy mentegetőzés és gyámoltalan fogadkozás lett. A gyűlés után még személyes bocsánatkérésre is járultak egyesek Hódyhoz, főként Kristóf, akinek még sok bizalmas közölnivalója akadhatott, mire a másik megengesztelődött iránta. Mikor a vihar elült, s a félelem megszállta a tanszemélyzet tagjait, a csöndben újra felállt a legünnepélyesebb mozdulatokkal Pataky Dezső, s néhány hízelgő frázis után kéri a ható­sági szervek hozzájárulását ahhoz, hogy Sütő József kisgyermeket, aki rendkívüli tehetséges, oltalmába vehesse az iskola. — Mert nekünk az a hivatásunk, hogy a legmostohább sorsban élők tehetséges gyerme­keit kutassuk föl, s azokat állítsuk oda az új világ lelkiismerete elé, amit eddig nem tehettünk meg, mert más erők és szándékok irányították az iskola szellemét! Természetesen megdicsérték s buzdították, hogy más proletárgyermeket is fedezzen csak fel. Csodálatos, hogy a halasi tanárok ezelőtt sohasem fedezték föl a parasztgyerme­kekben fölcsillanó tehetséget, s talán azóta sem. Kristóf Józsefet előzőén már hallgattam a közgyűlési teremben, ahol előadást tartott. Határozottan az egyház ellen beszélt. A tudományt, szerinte, elnyomta az egyház tekintélye. Hát ha valaki igazán meg tudja becsülni a kommunizmus vívmányait, akkor azt legelsősor­ban a tanárok tehetik, akik a tudomány hivatalos művelői, s akiknek eddig az egyház tekinté­lye alatt kellett görnyedniök. A hallottakról vittem a hírt, s mutattam a jegyzeteimet Sziládynak. Végtelen fájdalom­mal s undorral hallgatta, s megvetéssel vette tudomásul. De sem benne, sem bennem semmi más gyanú nem volt, hogy ezek bensejük szerint kommunisták lennének, mint puszta megértése annak, hogy ezek menekülnek s rejtőzködnek; s a leggonoszabb ismertetőjegyet: az egyházzal való érintkezést mossák le magukról. A lelkészjellegű tanároknak volt a legne­hezebb ezt az egyházhoz való közüket megtagadni, azért ezeknek, hogy hitelt érdemeljenek s becsületük legyen az uralom emberei előtt, bizony a legaljasabb módon kellett viselkedniük. Nagy szomorúságot jelentett Szilády számára is a tanárok, de különösen a lelkésztaná- rok magatartása. Keserű érzése sokszor kitört belőle az esti beszélgetéseink idején, amikor magunkban üldögéltünk a folyosó két egymás melletti öreg bőrfoteljeiben, s ránk sötéte­dett. Hangosan tűnődtem én is a látottakon, s azt mondtam: — Sajátságos, hogy a régi nagy- hangúság el tudott némulni, s most milyen csendesek. Egyiknek sem jut az eszébe, hogy a Heidelbergi Káté s a II. Helvét Hitvallás hogyan is tarnt az istentetelenségről, s van bizonyos dogmatikai nehézség a bolsevizmus és a kálvinizmus között, hanem igyekeznek a kettőt összeegyeztetni. S ez nemcsak Halason megy így, hanem Pesten is akadnak elegen, akik nagy hasonlóságot találnak a kettő között, hiszen az evangéliumi társulatok is üdvözölték azt a másikat. — így megy ez — válaszolja Szilády — Debrecenben is. Hogy egy újpesti, jórészt gyári munkásokból álló gyülekezet összetéveszti a kettőt, vagy éppen azonosnak tartja, abban nem akadok fönn, hanem amikor Debrecen híres ortodox teológiájának tudós tanári kara ujjongva hódolt, s lelkendezve hozsannázott, azt érlelte meg bennem is, hogy a kettő közt kell valami nagy azonosságnak lenni. Ezt a puszta félelem s a meglapulás nem sugallhatja 112 Hódy Géza (1881-1942) festőművész. 1907-től élt Kiskunhalason. Az MKP egyik helyi megalapítója. 143

Next

/
Thumbnails
Contents