Ván Benjámin: Szilády Áron élete - Thorma János Múzeum könyvei 35. (Kiskunhalas, 2012)

Emlékeim Sziládyról

cgyrrmgában, hanem a lényükből fakadó nagy asszociáció válthatta ki a legtudósabb elmékből. Azzal fogadtam Szilády rám is döbbenetesen ható megállapítását. — Én, amint mondtam is már, Butykay, Prohászka útján ízleltem meg az evangéliumot, s főtiszteletű uram neveltje vagyok; valósággal undorral fordulok el ettől az apostoli seregtől s evangéliumától, de megértem, hogy akik akár a pesti, akár a debreceni tudós professzorok emlőit szívták, nem érzik, hogy ez két világ, s a kettőt egyesíteni soha nem lehet. Ezek az apostolokká maszatolt munkások poklot csinálhatnak a földi világból, de Isten országát soha. — Na, azért nem olyan ostobák ám ezek a behódolt papok sem, hogy ne látnák a különb­séget, hanem gyávák, s remegnek az életükért. A családos papok sem gondolkodásukban, sem érzésükben nem rendelkeznek ám azzal a szabadsággal, amiben mi élünk. A családi élet nagy akadály az egyház szolgálatában, mert akkor nem lehet hős, mártír az ember, mikor a nagy szenvedések ideje érkezik, csakis amikor a napsütés, vagy a vértelen hadgyakorlatok ideje tart. Hát azért ennyire lesüllyedni nem kellene, csak hát nagyon szófogadó tanítvá­nyok, s az egy mérföldre kényszerítést szívesen megtoldják akár kettővel is. Meg aztán, tudod, a kálvinista papok nem bírnak másban ellenséget látni, csak a katolikus egyházban. Azt hiszik a szerencsétlenek, hogy nincs is más missziójuk, csak elsütögetni a mozsárágyú­kat, s megsiratni a gályarabokat, de hogy azok példája valamire is kötelezné őket, azt már nem értik. Soha nem szenvedhettem bennük azt a különös nagyképűséget, a pózolást, az örökös háborúság szítását; amit a folytonos sérelmek emlegetésével provokálnak. S most, amikor nyakunkon a veszedelem, ahelyett, hogy a gátra állnának, a hízelgés aljasságával mutatják hódolatukat. Igaz, hogy üres tarsolyukból lövedékeket nem is szedhetnek elő, mert abba nem is gyűjtöttek egyebet, mint ami a „hamis szakramentumok” cáfolatára elég, s nem készültek föl az istentagadás mérges nyilai ellen. Meg aztán ezeknek a csontjait nem is emésztette soha a beléjük rekesztett égő tűz, mert maga a papképzés sem volt egyéb, mint a „kettős tüzes nyelvek” s a „prófétai parazsak” ügyes ráfestése, vagy még inkább rátetoválása az arcukra. A Bibliától elszakadt nép pedig megelégedett a remegős hanggal, a szemforga­tással, a pátosszal; s a pápistaság ellen történő nagy kirobbanások megnyugtatták őket is, hogy papjaik az úgy nevezett „evangéliumi zsinórmértéktől” egy hajszálnyira sem távolod­tak el. Ehhez, ami itt folyik, lényegében azok nem értenek. így nem tudják megítélni, hogy papjaiknak mi a vétke. Lejjebb csúsztunk a béka hátuljánál! Kevés lehetőség van a válasz­tásra, mert nyugodt időkben is a te magatartásod s az övéké közt olyan szembeötlő a különbség, hogy törésre kerülhetne a sor ezekben a vészes időkben; pedig ez a te magatartá­sod halálos elszántsággal tartható csak fönn. Én a magam sorsában megnyugodtam, s várom vagy a fölköttetésemet, vagy a lebunkóztatásomat. Éltem eleget. De te még fiatal vagy. Odáig nem mehetsz, hogy az életért lealjasulj, de a megmenekvésnek az is útjának tetszik, ha visszakanyarodsz a 18. századbeli prédikátorokhoz. Ezeken a dolgokon jó, ha elgondolkozol, mert kívánom, hogy a túlsó partra érj! Halálra elszántan állt, s engem is a halál gondolatával táplált már több esetben is. A halál gondolatát eleinte bizonyos iszonyodással fogadtam, de olyan undorító alakot kezdett ölteni az élet, hogy kívánatosabbnak tartottam a halált. Lassan megért bennem is a halálra elkészülés szelleme. Ettől az időtől kezdve a halál maga nem nyugtalanított, csak a módja töltött el irtózattal, de a keresztre gondolva ebben is győzni kezdtem. Beláttam, hogy a családos papok ezt a kockázatot nem vállalhatják. Valami olyan megértés szállt meg, hogy viselkedésüket nemcsak megérteni, s megbocsátani tudtam, hanem mentegetni is. Ezzel a megértő érzéssel néztem a halasi lelkészeket. Nem fakadtam ki ellenük, s ha nem takartam is őket, de mentettem Szilády előtt, aki szigorúan eltörte fölöttük a pálcát. 144

Next

/
Thumbnails
Contents