Ván Benjámin: Szilády Áron élete - Thorma János Múzeum könyvei 35. (Kiskunhalas, 2012)
Emlékeim Sziládyról
A sokszor átélt töprengés belemart az arcába, hogy pergament bőrén a gond úgy ült, mint zománcolt edényen a ráégetett vonalak s figurák. Másnap kora reggel azzal riaszt föl a szolgáló, hogy Klára néni az ágyáról leesve haldoklik. Amikor az ágyára föltettük, már csak pár órát élt, azt is ziháló agóniában. A sor rákerült. Bankos Irma nénit már diákkorom óta jól ismertem, de a családba tartozását csak akkor tudtam meg, hogy odakerültem. Akkor ugyan éppen Kunszentmiklóson volt beteg édesanyja ápolásán, de annak gyógyulta után visszaérkezett. Kedves, bohókás, örökké jókedvű, szellemes asszony, akinek a mozdulatai, a fürgesége egészen fiatalos. Nagyon várták mindnyájan, mert az mindenki életét vidámabbá tudta tenni, ami abban a komor alaphangulatú családban mindenkinek jólesett. Irma néni az egyház polgári iskolájának a tanárnője volt, rajzot s kézimunkát tanított ugyan, de szellemével uralni tudta szinte az iskolát. A növendékek is benne látták a védőjüket baj esetén. Megértő volt az ifjúság csetlése-bodása iránt. A buktatásokat nem szerette, s mindenkiért szívesen szót emelt. A halasi úri családoknál is nagyon közkedvelt személyiség volt, aki végtelen jóakaratával s találékonyságával, eszes tanácsaival sok sebet meg tudott gyógyítani, és sok gubancot meg tudott oldani. Már előre írta hetekkel érkezését, de csak pár heti látogatásra. Kedélyesen írta: — Most már ugyan mehetnék az édesanyám állapota miatt, de meguntam ezt az utálatos öregséget, s aztán most fiatalodok. Erre a folyamatra várni kell, azt nem lehet abbahagyni. Nagyon kíváncsian vártuk, akkor már én is, a fiatalodás útját megtaláló Irma nénit, aki egyszer aztán váratlanul betoppant. Derűt, jókedvet hozott. Még én is kaptam csókot előlegbe, amint mondta, mert meglátta rólam, hogy a családba fogok tartozni. Ennek az érkezésnek a híre eljutott a családhoz járókhoz is: s a két Szabady nővér, mind a ketten öregedő tanító kisasszonyok voltak; az Egry néni, Egry Kálmán94 volt színházigazgató színésznő özvegye; meg is jelentek, s a rögtönzött uzsonnán irigyen gyönyörködtek Irma néni fiatalodásában. Nagyon beleélte magát Irma néni a szerepbe, s egészen kevés mozdulataival, fiatalos hajlékonyságával mindenkit földerített. Még az öreg Szilády is az uzsonnáját a társaságában fogyasztotta el, s kedvesen derült az Irma néni tréfáin, majd, amint Klárika viselkedett a fiatallá mázolt öreg Irma néniben. Klárikának minden szabad volt, mert ő volt az Irma néninek is a szeme fénye. Akkor kezdődött — legalább Halason — a nők kurtára vágott haján az ondolálás. A társaságban mindenki hosszú hajat s kontyot viselt, de az Irma néni fején már bodorgatott, gesztenyebarnára festett haj ékeskedett, fehér gyöngysor fogai pedig csillogtak a nevetéskor. Klárika egyszer is úgy az Irma nénihez simul, s a hajában gyönyörködik, s kissé megemeli fején a hajat, amire a néhány fehér hajszállal takart fejéről felemelkedett a paróka. Mindenki megrémült Babyka vakmerőségén, csak Irma néni kacagott föl, s fogsorát kikapva jókedvvel szabadított föl mindenkit a kacagásra: — Lássátok, becsaptalak benneteket, ez az egész komédia csak pár száz koronámba került! Hanem, Babykám, a többi frizurájához azért ne nyúlj ám! — amire a többibe belefagyott a nevetés, csak az Irma néni kacagott győzőn, diadalmasan. Az öregúr is derült a tréfán, de azért fölállva odaszólt nekem: — Menjünk a magunk dolgára, tiszteletes úr, mert itt egymás vérét eresztik, s még majd a sor ránk is kerül — s azzal kedvesen köszöntötte menye meghitt baráti körét, s velem együtt eltávozott, még csak Babykának szólt oda: — Ne szeleburdiskodj, mert a gyerekjátéknak a vége mindig a sírás. 94 Egri Kálmán (1842-1907) színész, színházigazgató, rendező. Kiskunhalason halt meg. 114
