Ván Benjámin: Szilády Áron élete - Thorma János Múzeum könyvei 35. (Kiskunhalas, 2012)

Emlékeim Sziládyról

hogy az igaz ügyet pártolta volna, rajtam ütött, mert nem voltam hajlandó szándéka eszközévé válni s nagyra törő vágyait egyházunk tiszta elveinek föláldozásával megvalósítani.

Még pápai teológus voltam, amikor Gyuri barátom Sziládyról az első vészhírt megírta. Prédikációja után a papszékben elájult, s úgy vitték a szabad levegőre a megrémült hívők. A roppant erő megtört a betegség súlya alatt.

Menye még nagyobb gonddal őrködött élete fölött, s a diétát még szigorúbban kellett tartania. Betegségét teljes megadással szenvedte, száján panaszos szó, vagy följajdulás nem hangzott el. Nem is engedett a betegségének, hanem az orvosa tanácsa ellenére is végezte szolgálatát. A dohányzással sem hagyott föl. Ha úgy az orvosa figyelmeztette a dohányzás elhagyására, azt felelte rá: — Eleget éltem.

A káplánja masszírozását mindig szívesebben fogadta, sőt kérte is. Ilyen betegesen is gazdálkodott tovább, s kedves tanyájától nem tudott megválni. Éppen látogatásán voltam, vagy elutazásom előtt búcsúzón jelentem meg nála, amikor menye éppen keserves sírások közt rimánkodott neki, hogy tanyáját adja el, mert akkor is a szüreten nagyon megfázott, s lázasan is az irodájában üldögélt. Nusi néni egészen beleélte magát drámai szerepébe, kínozta a tanyájához ragaszkodó embert, és sorolta előtte, hogy micsoda borzalmas csapás lesz nekik, ha egy ilyen meghűlés következtében elpusztul. Szegény öregember hiába mondta menyének: — Ebben a bizonytalan időben ostobaság kirúgni a földet a talpunk alól. A háború mindent megingat, de elsősorban is a pénzt.

— De nagyapa — mondja Nusi néni — a pénzt nem is szabad tartani, hanem azt hadiköl- csönbe, az államnak kell odaadni, ott biztonságban van.

— Igen ám fiam, de a hadikölcsön biztossága is a háború kimenetelétől függ! A háborúban legyöngült állam szabadulni kénytelen ám a terhektől, s még a kamatokat sem tudja majd fizetni, nemhogy a tőkét visszaadná.

— Nem számít nekünk semmi — mondta Nusi néni — csak a nagyapa egészsége és az élete.

— Szép ez fiam, ahogy ezt mondod, de éppen e ragaszkodás kötelez arra, hogy észen járjak. Néktek nem tudok mást hagyni, mint azt a tanyát, ha megbecsülitek, tisztességes kenyeret ád, s én ekkor nyugodtan hunyom le a szememet sorsotok felől.

Hiába volt Nusi néni előtt az okos szó, a féltés, a háború elvesztésére való utalás; csak sírt tovább, s morzsolgatta kezében a Gyulai Márton vadkerti sváb ember ideiglenes szerződését, melyben a 480 kataszteri hold ingatlant félmillió koronáért megveszi, folyton csak könyörgött, amit végtére is megunta hallgatni a különben is lázas ember, s ott a szemem láttára aláírta a szerződést.

Úgy szerettem volna megfogni a kezét, de szólni nem mertem, minthogy nem is kérdezett meg egyik sem; de láttam, hogy Szilády nehéz, fájó érzések közt, idegesen tette meg, szinte kényszerítés alatt az aláírását, amiből aztán csakugyan nyomorúság fakadt rá az egész családra. Amikor aláírta, azzal nyújtotta át menyének a papirost: — Isten adja, hogy ne bánjátok meg soha.

Nusi néni boldogan vitte ki az aláírt szerződést a lakószobában várakozó Gyulai Mártonnak, aki a szép birtokot nyomban át is vette. Szilády pedig a vételárat — fél millió koronát — nyomban az I. hadikölcsönbe fektette.

A háborús évek elején a hadikölcsönök kamatai csakugyan nagyon nyugodttá tették a Szilády család életét, amit azonban hamarosan megzavart Klárika hirtelen támadt vérhányása, ami rémületbe ejtette az anyát, s mély szomorúságot borított az öregemberre, aki kis unokáját tekintette a szeme fényének.

Klárika csodás szépségű leány volt, akkor olyan 15 éves lehetett, mikor ez a hirtelen támadt betegség váratlanul erőt vett rajta. Nusi néni a két beteg közt osztotta meg az életét, s

108