Ván Benjámin: Szilády Áron élete - Thorma János Múzeum könyvei 35. (Kiskunhalas, 2012)
Emlékeim Sziládyról
Szegény Gyurinak úgy fájt ez a megjegyzése Sziládynak, mert maga is érezte nagy igazát, s didergett sorsa teljesülésétől, ami csakugyan bekövetkezett. Egyszer is, amikor Gyuri barátom volt a soron, s mi éppen a templomba indultunk Sziládyval együtt, félénken említést tett, hogy a feje fáj s szédülést érez. Szilády azt mondja neki: — Ugyan mért nem szólt, míg bent voltunk, nem hoztam magammal a szemüvegemet, adja most már ide a textusát, s menjen vissza lepihenni. S azzal elvégezte a szószéki szolgálatot, s én csak az istentisztelet után tudtam meg a történteket. Különös volt nekem, hogy nem Gyuri barátom szolgál, s az még különösebb, hogy annak textusa alapján tartotta hatalmas prédikációját Szilády, mert az előző napokban együttesen beszéltük meg Gyuri barátommal a prédikációja fölépítését. Akkor döbbentem rá igazán, hogy micsoda mélységbe tud belemarkolni csak úgy pillanatok alatt is s, hogy meg tudja nyitni a mélység élő vizeit minden előkészület nélkül, amikor a kettőnk áttűnődött textusa alapján hallottam ugyanazon igéből a hatalmas prédikációt. Szilády intim közlései, bizalmas megnyilatkozása az egyházi életünkről s különösen a teológiai tanáraim értéktelenségének megmutatása számomra káros volt, mert ösztönösen éreztem amúgy is törpeségüket, hát amikor Szilády igazolta meglátásaimat. Bizonyos megjegyzéseit barátaimnak el is mondtam, akik aztán nem csináltak belőle titkot, s így a stréberek útján azok a vélekedések tanáraink fülébe el is jutottak. Sziládyval szemben tehetetie- nek voltak, annál jobban szoríthatták azonban az én nyakamat. Amikor III. éves voltam s karácsonyi legációm után hazamentem, s látogatást tettem Sziládynál, azt kérdi tőlem bizonyos ingerültséggel: — Mi lelte azt a Hamar Pistát, hogy úgy hetvenkedik? Nézze csak! — ezzel egy litografált papirost a kezembe nyom, amelyiken csak a név volt tintával írva, a szöveg pedig a nyers hangú fölszólítás, amelyben törvényes következmények kilátásba helyezése mellett fölszólítást küld Hamar István, mint a Ráday Könyvtár igazgatója, hogy a kint levő könyveket 8 napon belül szolgáltassa be, aminek elmulasztása után ez és ez történik. Erre a kérdésre természetesen választ nem adhattam. Szilády aztán azt kérdi tőlem: — Barátom, ha én a nálam levő három könyvet maga által küldeném el, vállalja-e a könyvek átadását? Készséggel vállaltam. — De azokat a könyveket csak úgy adhatja át néki, ha Hamar olyan írást ád barátomnak, amiben az átvételüket Hamar igazolja, s kijelenti, hogy a Ráday Könyvtárnak rajtam több keresnivalója nincsen. Ha ezt az írást Hamar megtagadná, a könyveket nála nem hagyhatja, hanem magánál tartja, s majd legközelebb visszahozza. Ereztem én, hogy nagy dolgot bízott reám Szilády, de azzal csak boldoggá tett, s nem éreztem félelmet tanárommal szemben. Az egyik könyv kéziratos volt még az 1540-es évekből való. A kálvinista egyház első idejéből való liturgiának a foglalatja, amiben még a „litánia”87 responzórikus88 szövege is megvolt. Ezt különösen a gondjaimba bízta. — Ezt a ritkaságot ki akartam adni, s jegyzetekkel elláttam, de még nem került rá a sor. S ezzel a könyvből kihúzta a lapjai közé illesztett jegyzeteit, aztán összegyűrve a papírkosárba belehajította, s ezt mondta villámló szemekkel: — Sok estém ráment! Újév után, ahogy Pestre fölmentem, vittem magammal a három könyvet s a megbízatást. Hamar éppen a könyvtári szobájában kollokváltatott, amikor beléptem hozzá. Tisztelettel jelentettem neki, hogy Szilády főtiszteletű úr általam megküldte a könyveket. Hamar 87 Könyörgés (görög, latin). Különféle szándékokra való hosszú, könyörgő ima. 88 A responzórium, azaz válaszolós ének, a liturgia legrégebbi formája. 101
