Ván Benjámin: Szilády Áron élete - Thorma János Múzeum könyvei 35. (Kiskunhalas, 2012)
A kezdetek
TJM 2004.90.1. 1. Szilády László, 1852. 2. Szilády Lászlóné fényképe, Barabás Miklós grafikája 1880 körül Szilády László valóban kiváló ember volt. Feltűnő, ritka szépségű s roppant erejű. Hangja zengésére holtukig emlékeztek a sárváriak, amint azt emlegetni hallottam Puskás János bátyámtól, aki a szomszédos Jut községben volt lelkész, s később nékem Látrányban jó principálisom. Erejét is emlegették, de félelmes haragját is, ha sodrából kihozták. Besse Zoltán somogytúri lelkész barátomtól hallottam, akinek felesége Kálmán Gyula ságvári lelkésznek a leánya volt, s így az ipától — aki Szilády Lászlónak másodízen utódja volt — a következő történetet hallotta Szilády László roppant erejéről. A parókia fundusa a régi várfalak helyén volt. A vár köveit már régen széthordták, e kőben szegény vidéken csak a fundamentumok kövei maradtak, s azokat bányászgatták. A parókia szomszédjában lakó ember a parókia kerítése alatt már a papi kertben bányászga- tott, amit előzetesen a pap a szomszédjának megtiltott, aki azonban nem adott a figyelmeztetésre semmit, s továbbra is vájta a követ. Nagy eső után egyszer beszakadt az aláásott föld, s hatalmas üreg keletkezett a kertben, ahol a szomszéd éppen javában szedegette a termésköveket, amit Szilády László észrevett, s a tolakodó szomszédot kiparancsolta a szakadékból. Az ember nemhogy nyomban távozott volna a gödörből, hanem feleselni kezdett. Szilády pedig fél kézzel benyúlt érte a gödörbe, megfogta hátán a kabátját, s kiemelve hatalmas lendülettel átdobta a saját portájára a kerítésen át, ahol az az ember a földre zuhant, ami éppen négy ölre volt a gödör szélétől. Ilyen erő látása félelmes volt, s hetven-nyolcvan esztendő múlva is csodálattal emlegették. Ezt a csodálatos testi erőt különben Halason is megbámulták többször. Egyik alkalommal az 1850-es években egy kávéházi banketten Orsai főbíró, aki azelőtt Spalier volt, szólásra emelkedett, s magasztalni kezdte az utálatos német rendszert, ami a hallgatóságban is, Sziládyban is mély fölháborodást keltett. Szilády nem tartotta méltónak, hogy szavakban adjon választ, hanem fölállt, s a vele szemben beszélő főbírót mellen ragadva, az asztal fölött kiemelte, s a terem közepére vágta. Abban az időben nemcsak nagy erőt, de nagy bátorságot is jelentett a császárt magasztaló embert így megsemmisíteni. 10 TJM F23607
