Szakál Aurél (szerk.): …Legyen világosság - Thorma János Múzeum könyvei 34. (Kiskunhalas, 2011)
Emberek és emlékek - Bereznai Zsuzsanna: Adatok a kiskunhalasi zsidó folklórhoz
A halasi ünnepi sütemények között a hremzlit, a sült laskát és a macesztortát (laskatortát) lehet első helyen megemlíteni: A hremzlit Halason nem diósán készítették. A főtt krumplit összetörték, tojással, maceszliszttel összedolgozták, majd oldajban kisütötték. Porcukorral szórták meg. A macesztortát leggyakrabban diótöltelékkel készítették. Jellegzetes pészachi sütemény az olajban kisütött laska, azaz macesz. Úgy készült, hogy a borban megáztatott, tojásba mártott 2-3 összefogott lap (tortaszelet nagyságú) maccót dióban megforgattak és olajban kisütötték. Kiskunfélegyházán is elmaradhatatlan ünnepi étel volt a tyúkhúsleves, melynek betétje szintén a laskás gombóc volt. Ehhez szükséges volt laskaliszt, valamint 2-3 laskalap. A laskát beáztatták, kinyomkodták, tettek bele 2-3 tojást, egy kanál zsírt, gyömbért és szerecsendiót reszeltek bele és megsózták. Mindezt összedolgozták, majd állni hagyták addig, amíg a húslevest meg nem csinálták. Amikor a leves is készen lett, a húst és a zöldségeket kivették belőle, majd öklömnyi nagyságú gombócokat főztek ki benne. Fedő alatt öt percig kellett a gombócokat főzni. A leves mellé különféle sült és rántott baromfihúsokat, halételeket adtak. Halason és Félegyházán az ortodox zsidók jellegzetes pészachi étele volt a dióval töltött hal. Ez úgy készült, hogy kihúzták a halat bőréből a húsát feldarabolták és dióval összekeverték, majd visszatöltöttéka hal bőribe és olajban kisütötték. Ugyancsak jellegzetes pészáchi étel volt a hagymaszósz és a becsinált szósz, melyeket a sült húsok mellé adtak. Félegyházán a fő pészachi ünnepi sütemények a kalács, a rétes, a macesztorta és a rántott macesz voltak. A rántott maceszt a halasiaktól eltérő módon készítették. A borban beáztatott, tortaszelet nagyságú 2-3 összefogott maceszlapot tojásban és durva őrlésű maceszlisztben forgatták meg, majd kirántották, s fahéjas cukorral szórták meg. Lakodalmi szokások a 18 - 20. században Az emberélet fordulói szokásai sorában a lakodalmi néphagyomány a legsokszínübb. Az Európában élő zsidóság néphagyományának gazdagságát az adja, hogy az ősi tudásanyag a befogadó, s a közvetlen környezetben élő népek hatására mindenhol sajátos színezetet kap. A magyarországi zsidóság szerencsés, sokoldalú összetételű volt: keletről a lengyel, északról és északnyugatról a cseh, morva és szlovák, nyugatról az osztrák és német zsidóságból nyert utánpótlást, s ez a keveredés egyben a különböző kultúrák keveredését jelentette.13 így nem könnyű térben és időben követni egy-egy család példáján azt sem, hogy a megélhetés érdekében, a házasságkötések révén milyen hosszú utat jár be egy ember az élete folyamán. A kecskeméti Kirz család krónikájában az 1720. évnél a következő bejegyzés áll, mely a család akkori lakóhelyén, a morvaországi Holeschau városában történt családi eseményt, egy zsidó esküvőt örökít meg: ...Ráchel és Jichok boldogan készültek az esküvőre. Ráchel felöltötte szép ruháját, de mielőtt fejkötőjét felkötötte volna, abban a pillanatban az anyós kezében nagyot csattant az olló, és Ráchel aranyszőke hajfonata a földre hullott... menni kell a Chüpe alá. A Chüpe alatt már ott állott Jichok kitliben és őt, Ráchelt Jichok körül vezették annak a kifejezésére, hogy férjének engedelmes, hűséges, odaadó életpárja lesz, akinek 255
