Szakál Aurél (szerk.): …Legyen világosság - Thorma János Múzeum könyvei 34. (Kiskunhalas, 2011)
Emberek és emlékek - Bereznai Zsuzsanna: Adatok a kiskunhalasi zsidó folklórhoz
Eredetileg a hámec (homéc, humec) búzalisztből vízzel gyúrt tészta, melyet addig hagytak állni, míg magától megsavanyodott. Kárétot (égi büntetést) kap az, aki Pészachkor ezt eszi. Mert mindenki, aki hámécot eszik, irtassák ki Irzaelből. (2. Móz. 12.15.) Akinek ilyenkor birtokában marad a hámec, két tilalmat is áthág: Ne lásd ezt! és Ne legyen birtokodban! Niszán 14-én déltől tilos volt hámécot enni.6 Mivel a hámec Pészach alatt nem lehetett zsidó ember birtokában, az ünnep előtt meg kellett szabadulni tőle. Ha kis mennyiségről van szó, általában megsemmisítik, ha nagyobb mennyiségben rendelkeznek vele, el kell adni nem zsidó személynek. Az eladás nem formális, hanem szabályos adásvételi szerződéssel történik. A hámec teljes egészében átmegy a vevő tulajdonába. Az eladó előleget kap a vevőtől, s átadja annak a raktárnak a kulcsát, ahol a hámec található. Mivel itt nagyobb tétel áruról van szó, a vevő nem igen tudná ezt kifizetni, ezért az üzlet semmissé válik, s Pészach után az eladó visszaadja az előleget, s a vevő lemond a megvett dologról.7 Kiskunhalason a háziasszony szedte össze a házban lévő homecot, melyet eladtak a keresztényeknek, amikor pedig elmúlt az ünnep visszavásárolták. Általános szokás volt az is, hogy a pészachi edényeket külön tartották a házban. Általában a padláson külön ládákban helyezték el, ahová kenyérmorzsa nem kerülhetett. A pészáchi edények a következők voltak: a szédertál, egy tálka a sós víznek, a hraj- szesznek, Élijáku próféta ünnepi pohara, poharak, tányérok, boros üveg, bögrék a maceszkávénak, fazék a tej forraláshoz, vaslábas, melyben a húst sütötték. A pészachi pászkasütésről így ír Ágai Adolf, a 19. századi jánoshalmi szokásokra emlékezve: Jobbra, balra két sorban izmos leánykarok nyújtóztatják a tésztát, míg a tésztacsináló egyre pofozza két tenyerével a kovásztalan pépet, nehogy megkeljen ujjal alatt* Kiskunhalason az volt a szokás, hogy már 14-én reggel kilenc óra után nem volt szabad kenyeret enni, böjtöltek vacsoráig. Niszán 14. péntek a széderig Niszán 14-én este köszönt be az ünnep. Ekkor már munkaszünet van. A vallási előírás szerint ekkor van az elsőszülöttek böjtje és ajámborok és a talmudtudósokböjtje. Kiskunhalason, Kiskunfélegyházán általában csak a felnőttek böjtöltek egész nap, a gyerekeknek csak fél napot kellett: Amikor kislány voltam, nagyon büszke voltam arra, hogy én egész nap nem ettem. Pedig a gyerekeknek csakfél napot kellett böjtölni. Egy birsalmába szegfűszeget szúrtam és azt szagolgattam... Aszéderest Széder lél pészach (Pészach estjének rendje) vagy röviden szédemek nevezik a niszán hó 14-én este rendezett ünnepi lakomát, mellyel kezdetét veszi az ünnep. Egyes helyeken az ünnep első két estéje a széderest. A 20. század első feléig a széder a legfőbb családi ünnep volt. A század második felében, a második világháború után a zsinagógában tartanak közös széderesteket, mivel sok az idős, egyedülálló ember. A széderest vezetője a családfő, akinek irányításával a Haggáda alapján végigkísérik a szertartást, az imákat és a költeményeket. 252
