Szakál Aurél (szerk.): …Legyen világosság - Thorma János Múzeum könyvei 34. (Kiskunhalas, 2011)
Emberek és emlékek - Bereznai Zsuzsanna: Adatok a kiskunhalasi zsidó folklórhoz
A széderest az ünnepi Kiddus imával kezdődik, mely után áldás következik, majd az első pohár bor. Ezután rámutatnak az asztalon lévő pászkára: íme a sanyarúság kenyere, amit őseink ettek Egyiptomban, majd megtöltik a poharakat és a család legkisebb gyermeke megkérdezi a Má Nistánát: Miben különbözik a mai este az év többi estéjétől ? A választ a családfő adja meg a Haggáda alapján. Az ünnepi asztalon feltálalt ételek, s azok elfogyasztásának rendje jelképes, melyet szintén vallási előírás köt, de előfordulhatnak változatok is. A szédertál:9 Három egész pászkalap (máccá), melyek Izrael három részére emlékeztetnek (Kohén, Lévi, Jiszráél). Asült hús az egykori bibliai bárány áldozat jelképe. A sült vagy főtt tojás Izrael újjászületését jelképezi, az ünnepi áldozat emléke. Az édes füvek a történelem jó, a keserű füvek a rossz emlékeit idézik. Édes füvek lehetnek: zeller, retek, petrezselyem, burgonya. Ezeket sós vízbe kell mártani. Keserű fű lehet: torma, saláta vagy hasonló. A keserű fűből kétszer kell enni. Először a hraj szeszbe mártva, azután két darab pászka közé téve a Szentély emlékére! Hrajszesz (hároszet): alma, dió, bor, fahéj pépes keveréke. Azt az anyagot jelképezi, melyből a Fáraó építkezésén a vályogot vetették. A sós vizet nem tették rá a szédertálra. Élijáhu serlege: a legdíszesebb pohár, melyet borral megtöltve az asztalra kell tenni. A próféta a hagyomány szerint a messiás eljövetelének a hírét hozza, várnak rá, hogy eljöjjön a hírrel. A szédertál a fenti változatokban volt jelen vidékünkön is. Az ünnepi rítus egyes mozzanatait azonban olykor eltérő módon is magyarázhatják. Egy kecskeméti neológ zsidó asszony így emlékezik erre: A szédertálon van három maceszlap, letakarva. A tetején egy darab sült hús, egy tojás, egy torma, a keserű gyökér, és édes gyökér, ami petrezselyem. A tojás a régi idők lakomájának kezdete, a zsidóknál mindig volt a lakomákon tojás. A sors kerek ennek a változandóságát jelenti. A torma a zsidók keserű sorsára utal, a Fáraók hatalmát fejezi ki. A sós víz a zsidók keserves könnye, amit Egyiptomban elsírtak. A hrajszesz pedig a malter, amivel a zsidók keservesen dolgoztak a piramisoknál. Bor is van az asztalon, belemártják az ujjúkat, egy kicsit kicsöppentenek belőle ez azt jelképezi, hogy a szegényeknek is adnak belőle, arra gondolnak. A bor kicsöppentése paraliturgikus elem, az isteneknek szánt jótékony áldozat maradványára. A pészach alkalmával a szegények számára való jótékony ajándékozás is szokásban volt a 20. század első felében. Kecskeméten, Kiskunhalason a széder ünnepi rítusa után hagyományos ünnepi vacsorát adtak. Soha nem maradt el a marhahúsleves maceszgombóccal. Utána marhalábszár volt lesütve macesztarhonyával, savanyúságként pedig főtt aszalt szilvát adtak hozzá. A vacsora végén maceszlisztből sütött piskótaszerü tortát ettek, mely lekvárral vagy krémmel volt megtöltve. Aszéderesti messiásvárás vendégvárás A széderest fő mozzanata a messiásvárás. Várták Élijáhu prófétát, hogy meghozza a messiás hírét. A liturgia szerint külön terítéket tettek a próféta számára, s az ima meghatározott részénél az ajtót is kinyitották neki. Sok helyen volt szokás az is, hogy a vacsora után még egyszer kinyitották az ajtót Élijáhut várva. Az ő számára félretett maceszdarab (a szédertálon a középső) az afikómen, melyet a felnőttek elrejtenek a családfő párnája alá, s a 253
