Szakál Aurél (szerk.): …Legyen világosság - Thorma János Múzeum könyvei 34. (Kiskunhalas, 2011)
A kiskunhalasi zsidóság életének keretei - Gszelmann Ádám: A Kiskunhalasi Ortodox Izraelita Elemi Népiskola
Az első világháborúban a 100 családból álló, mintegy 600 főt számláló izraelita közösségnek 21 hősi halottja volt.24 1918 októberében az őszirózsás forradalommal hatalomra került Károlyi kormány, majd pedig 1919 márciusában a Tanácsköztársaság vezető testületé is közmüvelési és közoktatási programot dolgozott ki. Ezen tervek lényege: „Mindenki számára kötelezővé fog tétetni a tanulás hatodik évtől a tizennyolcadikig. A tanulmányok anyaga általában mindenkire nézve ugyanaz lesz, de lesznek különböző iskolatípusok, melyek közül mindenki kiválaszthatja a hajlamainak és tehetségének leginkább megfelelőt, s átléphet ebbe az iskolatípusba akkor is, ha igazi hajlamait csak elkésve ismémé fel.”25 Ezen elképzelés - azon túlmenően, hogy utópisztikus vonásokat is tartalmaz - magába foglalta a változás igényét, de szükségességét is. A tervezett változásokat az állami oktatás kizárólagossága mellett kívánták megvalósíta ni. Megtörtént - legalábbis formailag - az izraelita elemi iskola állami tulajdonba vétele, de 1919 szeptemberében a régi módon és keretek között kezdte meg munkáját az iskola az izraelita hitközség irányításával. A két világháború között A világháborút és a forradalmakat követően a korábbi szervezeti formában és tartalommal élte mindennapjait az iskola. 1921-ben az állam újrafogalmazta a tankötelezettséget, kimondva a 9 tanéven át tartó iskoláztatást. Ez azonban nem jelentett az izraelita hitközségnek újabb feladatot, mivel az elemi iskolát végzettek - néhány kivételtől eltekintve - továbbtanultak valamilyen formában. így sem az ötödik és hatodik osztályt, sem a továbbképző (ismétlő) iskolát nem kellett megszervezni. A tanítóknak gondot, jelentős feladatot hozott az 1925-ben bevezetett új tanterv. Ebben az írást, helyesírást és a fogalmazást különválasztották és önálló tantárgyak lettek. Ennek indoka az volt, hogy a világháború alatt a katonák nem voltak képesek olvasható és értelmezhető leveleket írni családjuknak. írásuk is csúnya volt. Szavakat, mondatokat folyamatosan egybe írtak. Mondanivalójukat nem tudták írásban közölni. A tantárgyak szétválasztásától az írás- és fogalmazáskészség javulását remélték. A középiskolák is sürgették az elemi iskolák színvonalának emelését. A háború egyik súlyos következménye volt a születések számának csökkenése, mely csak az 1920-as évek végére normalizálódott. A háborút megelőző években a két osztályba 70-75 gyermek járt, az 1920-as évek közepén az izraelita vallású tanulók száma nem érte el a 60-at sem.26 Ez az egyik oka annak, hogy szívesen láttak nem izraelita vallású tanulókat. Számuk nemcsak emiatt növekedett. Az iskolában dolgozó jól képzett, lelkes tanítók, az oktatás jó színvonala vonzotta a más vallásúakat. Az első világháborúig nem vettek fel, csak izraelita vallású tanulókat. A magas létszám sem tette ezt lehetővé. Már a háború alatt is volt néhány keresztény tanuló az iskolában (1916- 17-ben 2, 1917- 18-ban 7). 1920-30 között nem haladta meg számuk a 10-et(1927-28-ban3,1928-29-ben7, 1929-30-ban 9). A harmincas években ugrásszerűen megnőtt a nem izraelita vallású tanulók száma. 1935-36-ban 18,1936-37-ben25,1937-38-ban22,1938-39-ben27,1939-40-ben 18, 1940-41-ben 17 keresztény tanuló látogatta az izraelita iskolát.27 A háború és a forradalmak után néhány éven át gyakran változtak a tanítók. Eichler Albert szembetegsége miatt ment nyugdíjba. Weisz Pinkász 1924-ben vált meg az iskolától. Lusztig Jenő és Lovas Bemát vették át munkakörüket, de esetenként helyettesítőkről is gondoskodni kellett. Tallósy Gizella és Rezső Adolf az 1923-24. tanévben dolgoztak helyet210
