Szakál Aurél (szerk.): …Legyen világosság - Thorma János Múzeum könyvei 34. (Kiskunhalas, 2011)
A kiskunhalasi zsidóság életének keretei - Somodi Henrietta: A kiskunhalasi zsinagóga kegytárgyai
sűrű lombú fának ágait (hádász), és fűzfagallyakat (árává) és hét napon át örvendezzetek az Örökkévaló előtt”- olvassuk a Tórában. E négyfajta növényből kell összeállítani az ünnepi csokrot, melynek neve luláv, és ezt kell lengetni a négy égtáj irányába, illetve le- és felfele. Ezzel jelképezzük azt, hogy Isten mindenütt jelen van. A kiskunhalasi zsinagóga díszítése szempontjából, tartom érdemesnek megjegyezni az ünnepet és az ünnepi csokrot, ugyanis a zsinagóga kovácsoltvas üvegablakainak is meghatározó része a Mózesi kőtáblákat szimbolizáló, és az abból kijövő pálmaág szimbolikája. így a csokron belül ennek a pálmaágnak is, és a csokor többi részének is megvan a maga jelentése. A Midrás az ünnepi csokor négy növényét a zsidó néphez hasonlítja a következőképpen: ,,az etrogjó ízű és illatú, az olyan zsidóhoz hasonló, aki jól ismeri a Tórát és ennek szellemében is él. A luláv, jó ízű, de nincs illata, hasonló ahhoz, aki ismeri ugyan a Tórát, de magatartása nem megfelelő. A hádász, nincs íze, de jó az illata, az olyan zsidóhoz hasonló, kinek nincs, vagy nem volt módjában Tórát tanulni, de cselekedeteivel kitűnik. Az árávánakpedig se íze és sem illata nincs, így ez olyan zsidó, aki se cselekedeteivel és sem tudásával nem dicsekedhet. Erre azonban az Örökkévaló azt mondta: nincs mit tenni, mindannyian zsidók, kötessenek egy csokorba, akkor kipótolják egymást, és engesztelési nyernek egymás vétkeiért. Ha így tesztek, akkor én is veletek vagyok! ” írja a Midrás rábá. így az ünnepi csokor e része, szimbólumként a zsinagóga üvegablakaira kerülhetett. A Szukkot utolsó napján fejeződik be a heti Tóra-olvasás éves ciklusa. A Szimhát Tóráról már a halasi zsinagóga Tóráinak díszítéséről szóló részben is szóltam. Ez az év talán legvidámabb ünnepe. Ilyenkor a halasi zsinagóga Tóráit is az ünnephez igazodva hétszer körbeviszik a zsinagógában, és akit csak lehet, megtisztelnek azzal, hogy a Tórát viheti. Szokás még továbbá, hogy a gyerekek kis zászlókat lobogtatva, néha miniatűr tekercseket hordozva, részt vesznek a felvonuláson. Ilyenkor vallásos dalokat énekelve, táncolva, járják körbe a zsinagógát. Az ünnepek sorában a következő, nem bibliai ünnep a Chánuka. Ez az ünnep a Tóra utáni kor legfontosabb ünnepe, a Purimmal együtt. A Hánuka a Szentély újraavatásának napja, ünnepe. A szó felavatást jelent, az ünnep nyolc napon át tart. Annak a győzelemnek állít emléket, hogy a Makkabeusok a szír hódítóktól i.e. 165- ben visszafoglalták a Szentélyt. Apogányok a Szentélyt megszentségtelenítették, de a győztesek Júda Makabi vezetésével a templomot ismét felavatták, - innen az ünnep neve - a régi istentiszteleti rendet pedig helyreállították. A templomban azonban csak egyetlen napra eíegendő olajat találtak, de ez a csoda folytán elégnek bizonyult nyolc napig. Ennek felidézésére gyújtanak az ünnep minden estéjén gyertyát vagy olajmécsest. Az első napon egy, majd naponként mindig eggyel több lánggal. Az ünnep napjainak szokásai sokfélék és sokrétűek. A gyertyatartót mindig jól látható helyre kell tenni, hogy az nyilvánosan hirdesse, a hanuka csodáját. A gyertyatartó a hanukia, melyhez tartozik még egy többletgyertya, a „sámás” vagy szolgagyertya, amely- lyel meggyújtják minden este a soron következő gyertyát. A kiskunhalasi hitközség tulajdonában található egy igen szépen megmunkált hanukia, amely szépen kidolgozott, ezüst ötvösmunka. A hitközségnek néhány évvel ezelőtt adományozta a Berger és a Raáb család. Napjainkban Hanuka ünnepén a közösség ezt a hanukiát használja, ugyanis hanukiát nem csak otthon a lakásban kell gyújtani, hanem a zsinagógában is, mert a csoda a Szentélyben történt. Kedves szokás az, hogy az ünnep estéit vidám játékokkal színesítik. A Hanuka ünnepét követi a Purim, amely egynapos ünnep. Egy hónappal Peszáh előtt. Ezen a napon arról emlékezünk meg, hogy a perzsa uralom alatt élő zsidó közösség, hogyan menekült meg Hámán gonosz terve elől. Az ünnep nevének jelentése: sors ünnepe, leírását pedig az Eszter tekercsében találhatjuk. A hagyomány szerint a perzsa birodalomban nagy 199
