Szakál Aurél (szerk.): …Legyen világosság - Thorma János Múzeum könyvei 34. (Kiskunhalas, 2011)
A kiskunhalasi zsidóság életének keretei - Somodi Henrietta: A kiskunhalasi zsinagóga és épületegyüttesei
tusi bizonyítvánnyal kell rendelkeznie. Jámborsága és nagy tudása miatt - különösen a kisebb közösségekben - gyakran tölt be egyéb hitközségi funkciót is. Kiskunhalason is, a sakter töltötte be egészen az 1880-as évekig a tanító szerepét is a hitközségen belül. így 1804-től tanító és sakter volt Braun Abrahám, aki Poroszországból került Halasra, majd 1808-tól Márkus Márton, 1809-től a már említett Kellner Gáspár, majd 1847-től a tanítói és sakteri teendőket GrünwaldIgnácz látta el. Tehát a már említett kisebb épületben folyt a kóser vágás kb. az 1880-as évektől. A helység ma is jól elkülönített két szobából áll, a bejáratnál az ajtófélfára szögezett M’zúza, az a pergamentekercs, amelyet a jobb ajtófélfára szegeznek, rézsűt a bemenet fele. A tekercset fa vagy fémtokba helyezik, amelynek szövege bibliai részeket tartalmaz, és amelyet minden bejárati nyílásra vagy ajtóra fel kell szegezni, miután azt összecsavarták a ráírt szövegek végétől az eleje felé. Ez aM'zúza ma is látható. Belépve a helységbe, balról nagyobb méretű, zárható ablakot találunk. Ebben a helységben vágták az állatot. Asóhet mindig áldást mond a vágásra „ ... aki megszentelt parancsolataival és megparancsolta nekünk a vágást”, azután elvágja a légcsövet (káné) és a nyelőcsövet (véset). A szabályokat minden esetben be kell tartani, mert ha azokat áthágja, az állatot nem szabad megenni. A vadállatok (őz, szarvas) és a baromfiak kicsurgó vérét betakarják porral, és áldást mondanak a betakarásra. Ezután következik kisózás-áztatás és sózás, módszerével, amely maga a kóseritás. Majd a másik helységbe akasztották fel, - amelynek kampói ma is megtalálhatóak - a már levágott állatot. A két helység, így elkülönítve, de mégis egy épületen belül, ma, ha használaton kívül is, de áll. Térjünk vissza a hitközség további történetéhez. Az 1848-49-es események után a zsidók előtt szabaddá lett a kereskedelem, számuk Kiskunhalason is fokozatosan szaporodott. Az akkori hitközség néhány vezető tagja (Reinitz Bernát, Kellner Dávid, Propper Bernát, Hofmeister Ignác) mozgalmat indított a rabbi állás betöltése, Templom építése és rendes elemi iskola létesítése iránt. Ekkor ugyanis már évtizedek óta folyt a hitközségen belül Talmud-tóraoktatás, amely a már említett a közösség által bérelt épületben folyt. Eígyanis a helyi zsidók már a hitközség megalakulása előtt jóval, 1795-től kezdve tartottak fenn zsidó népiskolát. A tanító tisztét a már előzőekben felsorolt sakterek töltötték be. A zsidóság vezető férfíai 1841 -ben iskolájuk magyar tannyelvüségére törekedtek, de alkalmas tanító és tankönyvek hiányában ez nem sikerült. A mai vágóda épülete mellett állt és áll az épület, amely a zsinagógái épületegyüttes része, és amely zsidó iskolaként működött. A vezetőség által kezdeményezett mozgalom eredményeképpen 1856-ban a halasi zsidóság rabbijává választotta, a pozsonyi, tudós rabbi családból származó Szófer Suszmannt. Többek között ő kezdeményezte a talmudiskola létrehozását, ő maga tanította a helybeli és a más vidékről sereglett, héber tudásra szomjas ifjúságot. Továbbá felépül az iskola épülete, amelynek tanítója Grósz Móric lett. Korábban ő volt a kiskőrösi zsidó népiskola tanítója, és akinek működése alatt a zsidó felekezeti népiskolának igen jó hímeve volt. Híres tanítók voltak: Vogel Ábrahám 1860, Böhm Károly, Badner Adolf, Haus Sámuel, Weisz Pinkasz, aki 1918-ig tanított, továbbá, Eichler Albert, Lusztig Jenő, Strasser Olga. A Bach-korszakban kötelezővé tett német tanítási nyelv helyébe, Grósz Móric a magyar nyelvű oktatást vezette be. Az iskola nagy hírnévnek örvendett, ahova gyakran keresztény gyerekek is jártak. Az egykori iskola épülete ma is áll. Átalakított formában ugyan, de még felfedezhetőek az egykori tantermek. Az épületben az 1940-es évekig folyt az oktatás, majd a visszatértek sem, - és mivel fiatal is csak olyan kis számban volt,- szorgalmazták az iskola további működését, ill. bekövetkezett az államosítás. A kiskunhalasi zsidók valódi hitközséggé szerveződése az 1856-tól kezdődik. Igaz előtte is volt már hitközségi élet, a Chevra Kadisa ugyanis már 1826-ban megalakult. Ez az igen 177
