Bereznai Zsuzsanna - Nagy Czirok László: A hajdani halasi nép humora - Thorma János Múzeum könyvei 33. (Kiskunhalas, 2011)
Bereznai Zsuzsanna: Népi humor Kiskunhalason
Először csak úgy bizonytalanul, ingadozva, mint a kisgyerek, mikor járni tanul. Majd mindig határozottabban, gördülékenyebben, mintha tükörlapon golyó gurulna. „ Száll a madár ágrul-ágra Száll az ének szájrul-szájra... ” Balajthy nagy szemeket mereszt, némelyek meg hátul csöndesen röhögnek, de Vince elszántan folytatja:-Ez a nép ajkán dalos madárként szépen szálló, szóló, röpdöső ének: a népdal.- Hm - mondja az öreg Balajthy -, folytasd...- Hogy honnét jön? Nem tudja senki. Hogy hova megy? Ki tudja?... Csak jön, mint a sóhajtás, a bárányfelhő, csak jön, mint az ökörnyál, az esti szellő, hogy aztán eltűnjön, elszálljon, mint az ifjúság... Hogy aztán eltűnjön, elszálljon, mint a jókedv, a virágillat... mint a bánatosan, kiáltva evező, szürketollas darvak, ahogy eltűnnek... elszállnak...-Apja a szív... Anyja az öröm vagy bánat... Születik vagy temetőben vagy fekete felhőn... hulló levelen... lekaszált réten... zokogó viharok közt... télen... Halálos csönd lett. Öreg Balajthy annyira előrehajolt, hogy szinte kibukott a székből. A csibuk is kialudt a szájában. Vince meg folytatta. De idáig komoran kongó hangja csengővé vált. Ezüst csengővé. És könnyed diadallal, rózsákat dobált a tanárra:- Vagy születik harmattól ragyogó hajnal rózsás ujja hegyén... pünkösdkor... rózsabokorban... Vagy születik szálló, aranyos szélű felhők lágy patyolatján... virágillatos pacsirtaszó közepette... tavasszal...- Vagy nyáron... szénakaszáláskor... aratáskor... csépléskor születik... szűzlányok vérpiros ajkán... kacagva, repülve a népdal. Egy pillanatra elhallgatott. Csak, hogy levegőt kapjon. Az osztály dermedten figyelt. Összebújva, mint a megrettent bárányok. Öreg Balajthy csodálkozva pislo- gatott. Azt hitte, álmodik.- Nem jár egyedül: Bejelenti magát, előre repülő gondolattársával — az első sorban. Vidáman csevegő fecskemadár... az ég kárpitján hangjával ragyogó csillag a pacsirta... a csalogány, „a bokrok furulyája”... kényes sárgarigófütty... bús búgása a galambnak, vagy pitypalattyszó a bevezetője...- Vagy kék ibolyával, illatos violával kezdődik, vagy bazsalikom, muskátli szagos ágán, vagy harmatos orgona hozza, vagy születik a rózsabokorban... zöld erdőben... csörgedező patak ágyán... Sokszor rozmaring, kökény, árvalányhaj szolgálja... alapozza... hozza... hordozza - mint az eléje szórt virágon járó szép fiatal menyasszonyt - a népdalt -, midőn a szívek temploma felé megy.- Búsongó örömök megnyilatkozása, elhervadt remények képzelt utazása: - „Zölderdő zúgása, vadgalamb búgása, az én bánatomnak sehol nincsen mása”... Akik sötét színben látják a világot: — „Sirassatok engem, orgona virágok”... Aki azt sem tudja, mit kezd bánatába: -„Elment az én rózsám idegen országba”... aki két kézzel kap ezerjófű után: - „Szomorú borongó vasárnap délután”... azzal könnyít magán, - mindjárt jobban bírja, - ha szíve bánatát dalolva kisírja...-A boldog szerelem felkacag a dalba: - „ Olyan az orcája, mint a piros alma ”... „Reszket a szívem, mert eszebejutottál”... csókokkal itattál... „Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok, az én galambomnak utat mutassatok”... „Szabad a madárnak ágról-ágra szállni... leánynak, legénynek vágyakozva várni"... Példának okáért egyet előadok... Hiszen leckét mondok, amikor danolok... 83
