Bereznai Zsuzsanna - Nagy Czirok László: A hajdani halasi nép humora - Thorma János Múzeum könyvei 33. (Kiskunhalas, 2011)
Bereznai Zsuzsanna: Népi humor Kiskunhalason
tanította az elsősöknek: magyart, földrajzot, vallást és gyorsírást. 1893. június 9-én adta be lemondását - tehát Szalay Lászlót minden bizonnyal tanította.144 A népdal Pirosítós, árvalányhajas buckák között székelt a homokba temetett, özönvíz előtti kisváros, melyben mint nagyreményű, jártam a tudományok erdejét. Ahol a mi kedves, jó professzoraink, ki negyvennyolcas huszártisztből, ki elvetélt orvosból, végzett földesúrból, ki meg kiugrott katolikus papból vedlett tanárrá. De azért megtanították ők a magyarok történetét, Beöthy Zsolt irodalomtörténetét - jobban, mint mások. És ami a fő, megtanították teljes szívünkből, teljes lelkűnkből szeretni, imádni -félteni a hazát... Református iskola volt. Főtantárgya a hazaszeretet. Petőfit könyv nélkül tudtuk, s az énekkar kuruc dalokat zengedezett. Mit szólnának ők, ha most feltámadva, látnák, hová juttattak bennünket - és még hová akarunk juttatni —azok, akiktől reggeltől estig, rimánkodva és fenyegetve, óvtak és intettek minket... Nagyszerű harcosok kirepítője volt ez a fészek. Szilaj, rebellis magyaroké. Akik ellepték a főiskolákat és éjjelt nappallá téve, fogcsikorgatva tanultak, hogy mint lelkészek, tudósok, politikusok és írók, halálra-szántan küzdjenek az ellenséggel... O, ha ti élnétek: Ti megtudnátok tán még cselekedni, hogy ami van, az megmaradjon magyarnak és hiába halásszon belső ellenségeink hálója... * Poézis-óra volt. Balajthy tanár ült a katedrán, a becsületben megőszült, hosszú, fehér, kurucosan lelógó bajuszú, szigorú öreg Balajthy. Róla emlegette a fáma, hogy negyvennyolcban huszártiszt volt. Lecke: A népdal. Abból kellett felelni. Előveszi a noteszét, nézi, forgatja: — Jöjjön ki Avas Vince... Avas Vince valahol a háttérben „szurkolt”, s elkáromkodta magát: — Azt a hét meg a nyolcát, azt se tudom, mi van feladva... — A népdal - súgják neki. — Bele se néztem... — No, gyere, gyere - türelmetlenkedik az öreg Balajthy. Vince kiballag, meghajtja magát és kivágja: — A népdal. Aztán nézi, nézegeti a csizmája orrát - és hallgat... — No, mi lesz? - riaszt rá öreg Balajthy. - Tudod, vagy nem tudod? —Már hogyne tudnám — hörren fel sértődötten Vince. - Csak a gondolataimat köll rendezni... —No hát csak rendezd - mondja epésen öreg Balajthy, azzal csibukot tölt, kicsihol és rágyújt. Egyszer csak Vince hátracsapja bozontos fejét, előrelép és elkezd beszélni. 144 SZAKÁL Aurél 2002. 153-154. 82
