Bereznai Zsuzsanna - Nagy Czirok László: A hajdani halasi nép humora - Thorma János Múzeum könyvei 33. (Kiskunhalas, 2011)
Bereznai Zsuzsanna: Népi humor Kiskunhalason
Az emberi gondolkodásban és annak kifejezésformái között az ősidőktől napjainkig jelen vannak a humor és a nevetés különböző megnyilvánulásai. Már a kőkori ember is - aki a törzs többi tagjával együtt a tábortűz mellett kuporgott - azzal nevettette meg társait, hogy a szomszédos hordák nevetséges és képtelen szokásairól mesélt nekik.15 A népi humor hátterében egyfelől a néprajzkutatók által etno- centrikus szemléletmódnak nevezett jelenség áll, mely azt jelenti, hogy az ember legelőször mindent saját magához mér, saját közösségéhez hasonlít - azaz megelégszik önmagával. Minden más, ami ezen kívül van, az furcsa, nevetséges, elítélendő, lenézni való idegenség. A népi humor egyik legnépszerűbb „műfaja”, a különböző népekről, népcsoportokról, kisebb-nagyobb régiók s egyes települések lakóiról alkotott népi sztereotípiák is ezt a megfigyelést támogatják. A komikum folklór-esztétikai kategória, mivel többnyire a szóbeliségben nyilvánul meg, de bizonyos mértékig az ábrázoló művészetben is megtalálható. A folklór keretén belül a komikum leggyakoribb formája a nem teljes elutasítást tartalmazó humor, ritkább a gúny, és még ennél is ritkább a voltaképpeni irónia és szatíra.16 A komikum létrehozásának képessége részben egyéni sajátosságok függvénye. A humorérzék, a tréfálkozásra való hajlam lehet befogadó vagy alkotó, kreatív jellegű. De nemcsak az egyének sajátos humorérzékéről lehet beszélni, az egyes népek humora is különbözik egymástól. Ahhoz, hogy közelebb kerülhessünk régi korok, idegen tájak népeihez, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a népi humor eddig talán felületesen tanulmányozott világát sem. Az őskorból ugyan nem állnak rendelkezésre adatok, de ismerjük a természeti népek költészetét, szokásait, s az ókortól kezdődően már írásos források is ismeretesek. Ahhoz, hogy az egyes népek humorát megérthessük, nemcsak a nyelvet, hanem az adott kor népi kultúráját is ismernünk kell. A népi humor kifogyhatatlan kincsestárát vizsgálva megismerhetjük egy-egy nép nevetéskultúrájának természetét, hiszen a humor, a komikum stílusa valamennyi nép esetén sajátos jelleget mutat. Megismerhetjük belőle a nép gondolkodásmódját és életérzését, mentalitásának mozgató rugóit. Mielőtt a magyar népi humor sajátosságait vizsgálnánk, tegyünk egy kis európai kitekintést.17 A németekről szólva az a közvélekedés, hogy nehezen értik meg a vicceket, de amikor tréfás hangulatban vannak, szinte nyugtalanítóan vehemensek. David Marsh szerint: „A németeknek bőségesen van humoruk, de a szervezett burleszket jobban kedvelik, mint a spontán könnyedséget”. Szinte a kárörömmel határos módon szeretnek valakit célba vermi, de ritkán van annyi önbizalmuk, hogy saját magukon nevessenek. Ami például az angoloknak túlságosan is természetes, az kevéssé jellemző a németekre. Ennek ellenére azonban a német humor a sza- tírikusságnak és a jó megfigyelőképességnek köszönhetően sziporkázó is tud lenni. Az angolok is kiváló megfigyelőképességüket bizonyítják akkor, amikor a külföldieket parodizálják. Magyar szemmel nézve azonban az angol humor túlságosan abszurd és agresszív, noha kétségtelenül igen kreatív. Az ugyancsak éles elméjű franciák szinte gyermeki módon szeretnek kérkedni, mégpedig igen szimpatikus és 15 BIRKET-SMITH, Kaj 1969. 8. 16 VOIGT Vilmos 1977. 16-17. 17 HILL, Richard 1999. németek: 120-121., angolok: 75., franciák: 86-88, 96., katalánok: 130., olaszok: 149., belgák: 163., írek: 218., skótok: 221., norvégok: 225., dánok: 235., svédek: 245., szlávok: 296. 8
