Bereznai Zsuzsanna - Nagy Czirok László: A hajdani halasi nép humora - Thorma János Múzeum könyvei 33. (Kiskunhalas, 2011)
Bereznai Zsuzsanna: Népi humor Kiskunhalason
polgárcsaládok mesemondót fogadtak a gyerekek mellé. Móra Ferenc mesemondóját Messzi Gyurkának nevezték, Móra Istváné pedig az öreg Hajnalné volt.10 11 Fekete István, a dunántúli Gölle falu szülötte, gyermekkorát egy olyan XX. század eleji vidéki környezetben töltötte, ahol az emberek mentalitásához a legkülönbözőbb hétköznapi élethelyzetekben hozzátartozott a kedélyes beszélgetés, a tréfálkozás. A vaskos humor nem tartozott az elfogadható dolgok közé, a durvaság irányában eltévelyedett gyermek megkapta méltó büntetését. Nemcsak a népéletből merített, jóízű humorral teli igaz történetein derülhetünk - lírai elbeszéléseibe is gyakran belopódzik a népi humornak az a lehetkönnyed formája, amit csak az az ember képes érzékelni, aki megtapasztalhatta a karácsonyi áhítatba becsempészett derűt, gyengéd vidámságot. A magyar népi humor kutatása nem túl régi múltra tekint vissza. A XIX. századi - XX. század eleji népköltési gyűjtemények majdnem teljesen mellőzik a viszonylag szerény esztétikai igénnyel rendelkező, a népi humor vaskosabb rétegét képviselő alkotásokat. A magyar néprajztudomány nagyszabású összegzése, az „új Magyarság Néprajza” előmunkálatai kapcsán egy 1976-ban megtartott tudományos konferencián már megfogalmazódott egy olyan tervezet, mely a komikum és a humor folklórban való megjelenési formáinak kutatására irányult. Az elkészült Magyar Néprajz köteteiben végül is ez a témakör nem szerepel - nem véletlenül, hiszen igen széleskörű adatgyűjtés és elemzés szükséges ahhoz, hogy a magyar népi humor sajátosságait, a regionális különbségeket meg lehessen fogalmazni. Viszonylag kevés kutató vállalkozott a témakör szisztematikus gyűjtésére is: a gömöri magyarság népi humorát Ujváry Zoltán, a vajdasági magyar erotikus meséket Burány Béla, a székely népi humor epikus alkotásait Vöő Gabriella és Nagy Olga gyűjtötte, s évtizedekig tartó munkájuk eredményeképpen számos gyűjteményt adtak közre." Katona Imre pedig évtizedeken át gyűjtötte a budapesti vicceket. A 2008-ban Budapesten megrendezett I. Magyar Interdiszciplináris Humorkonferencia előadásai azt bizonyítják, hogy a néprajz, a nyelvészet, az irodalom és a művészetek kutatói fontosnak tekintik a humor szaktudományos kutatását.12 A NÉP ÉS HUMORA A nevetés az egyetemes emberi kultúra jelensége. A komikum a nevetséges esztétikai minőség megjelenése. A humorérzék pedig nem más, mint az egyén „szórakozási attitűdje”, melyben az intelligenciának és a kreativitásnak jelentős szerepe van.13 A humor eredeti, ókori értelmében az emberi szervezetben meglévő nedvet jelenti, mely meghatározza az ember testi és lelki állapotát, kedélyét. A későbbiek során ebből az alapjelentésből alakult ki a humor szónak a mai értelme, azaz a mosolygó ember attitűdje.14 10 MÓRA István 1979. 81-82. 11 BURÁNY Béla 1983, 1984, 1988. NAGY Ilona 1977, 1983. UJVÁRY Zoltán 1986, 1988, 1995, 2003. VÖŐ Gabriella 1981, 1983 12 DACZI Margit - T. LITOVKINA Anna - BARTA Péter (szerk.) 2008 13 SÉRA László 1983. 128. 14 VILÁGIRODALMI LEXIKON IV. 1975. 669. 7
