Bereznai Zsuzsanna - Nagy Czirok László: A hajdani halasi nép humora - Thorma János Múzeum könyvei 33. (Kiskunhalas, 2011)
Bereznai Zsuzsanna: Népi humor Kiskunhalason
A Bögyös nagyapám huszár volt, ő császári-királyi hetes huszár káplár volt, Bécsben szolgált három évet, ő sokat mesélt, de igaz történeteket. Aztán még névnapokon, disznótorban volt mesélés, rokoni körben... Meg meséltek mindenféléről, az adóról, a termésről... Az édesapám mesélte, hogy ezelőtt jó hetven évvel vagy majdnem nyolcvannal, volt minig úgynevezett publikum. A hordóra ráállt a városháza és a templommal szembe valaki. Lehetőit kérdésöket föltenni neki. Kigyüttek, állnak ott a pógárok a subájukban, pipaszárral a szájukba. Egyszer az egyik mögsokallta, azt mondja:- Beszélt az úr má sok mindönt - azt mondja —, de beszéljön az adórú! Megáll, így ránéz. Azt mondja: — Mondhatok magának akármit, vögye tudomásul, az adó olyan, mint a cúgos cipő. Az kisebb nem lesz, csak nagyobb! Oszt be volt fejezve az egész... Legendamese A halasi reformátusok körében a legendamesék nem voltak közismertek, legfeljebb a népiskolai oktatás révén ismertek meg néhányat, melyek a tankönyvekben is szerepeltek. Jézus Krisztus és a szamár92 A szamarat azért nem bántja a légy, mert Krisztus urunk fölmentette, hogy a vérszívó állatok a legmelegebb nyárban se bántsák, mivelhogy kedves jószága volt. Először a lovat kérte Krisztus, de az szabadkozott, hogy most meleg van.- Várjál még! - mondotta a Krisztusnak - Még jól se laktam! Ezért arra kárhoztatta a Krisztus, hogy sohasem lakjon jól. Ha nem éhes is, beleharap a fűbe, mintha éhes volna. Hazugságmese [AaTh 1889E Leszállás az égből korpakötélen] (Aame, Antti - Thompson, Stit-féle nemzetközi népmesekatalógus típusszámai, a továbbiakban: AaTh) Egy öreg szélmolnár mesélte a malomházban pipázgató, heverő öregembereknek: Hát tuggyátok, mikó még inas vótam, észre vöttem, hogy a vitorlába seregély fészök van. Tanakodtam egy darabig, hogy hogyan köllene onnan a seregélyöket kiszödni. Kaptam magam, a likon beugrottam, szödtem is ingderékra a fiókákat. Akkó jutott eszembe, hogy be csak begyüttem a likon... De most hogy mék ki? Hazaszaladtam a szekercémé, aztán kidarabótam magamat. Erre a seregék elkezdtek szállni. Mikor a nagy víz fölé értek velem, mögláttak a sulykoló asszonyok, s az egyik elkiáltotta magát:- Nini, mekkora madár! 92 NAGY CZIROK László: Thorma János Múzeum Adattára: 4546. 52
