Bereznai Zsuzsanna - Nagy Czirok László: A hajdani halasi nép humora - Thorma János Múzeum könyvei 33. (Kiskunhalas, 2011)
Bereznai Zsuzsanna: Népi humor Kiskunhalason
Én mög úgy értöttem, hogy:- Old mög, gyerök, a gatyát! Mikó mögódtam a gatyám, a seregék elröpültek, én mög beleestem a mély vízbe. Erre a keletközött vízhullámok annyi apró halat vetőitek ki a partra, hogy nem fért vóna két vasas szekérre. Szent Pétör mög észrevötte a bajomat. Le is eresztött egy korpakötelet, hogy majd avval fölhúz a mennybe. Igön ám, de a korpakötél mög elszakadt. Lezuhantam egy szénaboglya tetejére, az mög a fenekemtől szikrát vetőit, s égni kezdött. Erre fölébrentem!93 A következő népmesét Csonka Mihály jegyezte le: hazugságmese, melyben a cselekmény egyetlen mozzanatát (AaTh 1899E Leszállás az égből korpakötélen) lehet a Magyar Népmesekatalógus alapján azonosítani, a cselekmény további részletei ugyancsak mesei nagyotmondásnak tekinthető dolgok: a földbe leszúrt ostornyélből cseresznyefa nőtt, mely rögtön termőre is fordul, a madarak felrepülnek a főhőssel az égbe, Szent Péter pedig segítséget nyújt. A hazugságmesékben a történetet a férfi mesemondó gyakran egyes szám első személyben beszéli el, mint igaz történetet, amely gyermekkorában történt meg vele.94 [AaTh 1899E Leszállás az égből korpakötélen] A múlt század humora Olyan tizennégy éves lehettem, abban az időben még szárazmalomba őrlettünk, a malmot lovak húzták, és így darálta meg a malom a kenyérnek valót, otthon aztán az asszonyok szitálták ki a lisztet a korpából. És mivel sok volt az őrölni való, kevés volt a malom, mindig előre kellett jelenteni, hogy mikor kerül sor az őrletésre, a molnár aztán gondolomra mondott egy bizonyos napot, akkor aztán fölpakoltuk a gabonát, de ennivalót is, de a lovaknak is. Arra számítva, hátha nem kerül sor mindjárt, ami többször is előfordult. Azon a bizonyos napon aztán elmentünk a malomba, én még gondoskodtam egy jó ostornyélről is, mert a lovakat noszogatni kellett, hogy bátrabban húzzanak, ostornyélnek egy szép fiatal cseresznyefa hajtást vágtam, még ágat is hagytam rajta, hogy tovább tartson. Mikor a malomba érünk, látjuk ám, hogy három kocsi is van előttünk, ez délelőtt volt, tehát számítás szerint majd csak estére kerülhet ránk sor. De már visszamenni nem akartunk, megvárjuk, amikorra ránk kerül sor, ez volt a rend. Napközben aztán én széjjelnéztem a malom körül, apám a másik őriősökkel eltöl- tötte az időt. Addig-addig este lett, de nem akart az a hülye malom haladni, és még mindig nem került a sor. És aztán nem nagy biztatásra szót fogadtam az ostorral, már a nyelét a kocsi mellé leszúrtam a földbe, aztán fölfeküdtem a kocsira, és valószínű, hamar el is 93 NAGY CZIROK László 1959. 65-66. 94 CSONKA Mihály: írások, vicc, tréfa. Thorma János Múzeum Adattára: 3650 53
