Bereznai Zsuzsanna - Nagy Czirok László: A hajdani halasi nép humora - Thorma János Múzeum könyvei 33. (Kiskunhalas, 2011)
Bereznai Zsuzsanna: Népi humor Kiskunhalason
bérlő a Kulka méltóságos úrnak a birtokán, Eresztőnek hívták, és este odavitte a marhákat, hogy őrizze meg.- Ezeket én nem őrzöm meg, vigyétök innen! Ha rajtakapnak - azt mondja -, akkor engemet is becsuknak. És akkor így elvitték a Sándorék a marhákat... De volt, aki abbúl gazdúlt mög. Hogy a Rózsa Sándorék odahordták a lopott jószágokat, és ott voltak egy hétig, kettőig, de egyet-kettőt mindig otthagytak. Az volt a haszon. De nem volt az veszélytelen. A bodogláriak foglalkoztak ezzel, mert az már távol esett a várostól, messzire, a pandúrok nem találták meg. Sámodi is betyár volt. Volt egy vers róla, le is volt írva. A szárazon halászott, a fára úgy repült fel, nem mászott... Valahun úgy akasztották föl. Az ötvenes években voltam gyerek, de akkor már nem nagyon volt kedvük az embereknek mesélni... De volt néhány ember, akiket még emlegettek, hogy sok mesét tudtak. Volt a Paprika Imre bácsi, úgy hívták, hogy Király. Mindég ilyen egyenesen ment. Nem is volt az gazdag ember. Emlékszem, hogy gyerekkoromban szép ökrei voltak, a magyar, nagy szarvú ökrök, és a Paprika néni ült fönn a kocsin, az öreg mög fogta a láncát az ökörnek, és ballagott előtte... Azt mondták, hogy nagy mesélő volt az öreg Paprika. Meg volt egy Simon Sándor nevű ember is, de az is meghalt már... Inkább férfiemberek meséltek jobban. Mert sokan voltak katonák az Osztrák-Magyar Monarchia alatt, ott sokat meséltek. Babonás történeteket is meséltek, a nagyanyám, szögény, kicsit babonás volt, Isten nyugtassa. Azt mesélte például, hogy ha lovas kocsirúl most leszállt, akkor nem mindegy volt, hogy amikor leszállt, most elűlrűl nem volt szabad megkerülni vagy hátulrúl. Az se mindegy vót. Meg azt szokta mondani, hogy pénteken ne induljon el az ember semmit végezni, mert az nem sikerül. Volt neki egy álmos könyve, és éjszaka, amit álmodott, megnézte, az álom mit jelent. Boszorkányokról is mesélt... Volt a Macska Róza... meg egy másik... Hogy aztán igaz volt-e, én nem tudom. Én csak ott voltam, ahol mesélték... Az egyszeri emberről is meséltek... Mondták... A CzirokLaci bácsi ezt le is írta. Bodogláron történt. A Kánisz Molnár Ferenc öregapjának a testvére mesélte ezt. Bejöttek a szülei a városba, meg a kistestvére az orvoshoz. Elég az hozzá, hogy egymaga vót a tanyába... Tél volt, le volt vágva a nád a tanya előtt, és azon a befagyott részön - aszongya - gyütt e^y köpönyegös embör. Az volt a garabonciás diák. Ezt így mesélte el az öreg Kánisz. És — aszongya - bemönt, és kérdözte, ki van itthon.- Én vagyok, a szüleim elmentek a városba. De mondták, neki, ne engedj ám be senkit a világon. Kenyeret, szalonnát adott neki. Aztán kérdezte:- Aludttejetek van-e? Gondolkozott... De volt. Két vagy három csupor aludttej a pincének a vakablakában, a lejáratnál volt. Azt mondja:- Nincsen.-Nincsen? Na, jól van akkor, köszönöm, az Isten áldja!- De van, csak el van téve a kis testvéremnek, akit bevittek a városba.- Jól van - azt mondja - akkor az ne dűljön ki! És a másik két vagy három csupor ki volt dűlve... Mikor lementek a pincébe. Hogy mennyire valós ez, én nem tudom... 51
