Bereznai Zsuzsanna - Nagy Czirok László: A hajdani halasi nép humora - Thorma János Múzeum könyvei 33. (Kiskunhalas, 2011)
Nagy Czirok László: Válogatott Kiskunhalasi anekdoták
pénzit! Rakjátok el hamar! Ilyen gyáva emböröknek nem köll a pénze!... Legalább Pestig más kocsmába is betérhettök... Hanem a szájukra vigyázzon kendtök! A gazdák kínálták őket enni-innivalóval, de nem fogadták el.- Ilyen gyáva emböröknek a bora se köll! Se láttunk, se hallottunk232 A gyereltféléket sokszor oktatták a szülők, hogy „se látni, se hallani nem szabad” semmit. Jellemző esetet mondott el erre nézve öreg Darányi István gazda 1935-ben: A gyerökféle midég a vőgyben szeret játszadozni. Egyször is, ahogy a tanyánktúl messze egy homokbucka aljában a mély vőgyben több gyerökpajtásommal játszadoztunk, odalovagolt egy betyárbanda. Aztán kérdözik:- Láttatok-e valakit?- Nem láttunk senkit! — mondjuk egyszerre, többen.- Mögkancsukázlak bennetöket, ha eltagadjátok!- Nem láttunk senkit! — erősítöttünk újra. Erre a betyárik ellovagoltak. Kis idő múlva odaér Péter Pál komiszáros a hadnagyokkal, tizenharmad magával.- Gyerökök! Járt-e erre valaki? - kérdi a komiszáros.- Nem láttunk senkit! Erre ű is föjjebb fogta:- Mögkancsukázlak bennetöket!- Nem láttunk, nem tudunk senkit, semmit! Ükigyelmik is otthagyott hát bennünket. így tanítottak bennünket abban az időben:-Halljátok-e, gyerökök? Tüzes harapófogóval vagy a nyakatok csigáján húzom ki a nyelvetöket, ha láttok valamit! Se láttunk, se hallottunk. Menekülés egy tajtékpipa árán233 Ván Benjámin szavai nyomán írom: Bikády János gazdálkodó úr, az 1860-as évek vége felé, a várostól három órányira fekvő balotai birtokáról, könnyű kocsin, jó lovakkal, egy nyár eleji reggelen Halasra iparkodott. Kocsiján egyedül ült. Alig hajtott egy félóra járásnyira, egy bőszoknyás, fejkendős, hajlottnak, öregnek látszó asszony rimánkodva kéretőzött föl a kocsijára. Panaszolta, hogy nem tud gyalogolni, és tán sohasem érne haza a városba. A nagy úr megsajnálta, megállt. Az öreg nehezen, nagyokat nyögve fölka- pasztkodott, de amikor a kocsioldalon átlépett, a szoknyája alól kilátszott a juhászok rajthuzlinak nevezett, oldalán végiggombos nadrágja. Bikády mindjárt tudta, honnan fúj a szél. Hogy mihelyt valami fásabb tájékra érnek, ez a vénasszonynak öltözött jóféle őt kirabolja. 232 NAGY CZIROK László 1965. 220-221. 233 NAGY CZIROK László 1965. 236-237. 152
