Bereznai Zsuzsanna - Nagy Czirok László: A hajdani halasi nép humora - Thorma János Múzeum könyvei 33. (Kiskunhalas, 2011)
Nagy Czirok László: Válogatott Kiskunhalasi anekdoták
Reggelesben lévén az idő, az úton egy lélek sem látszott. Alapos gondba keveredett: mitévő legyen? Cselhez folyamodott. Égő tajtékpipáját a szájából szándékosan kiejtette az útra, és mint káros ember, suhikolni kezdett, majd arra kérte az öregasszonyt, hogy szálljon le a kocsiról. Itt esett ki a szájából a pipa, az útszélen, könnyen megtalálja, alig ötven lépésnyire kell csak visszamennie. Az „ asszony ” szabadkozott, hogy nehezére esik járni. Hanem ö fönnmaradna a kocsin, az úr szálljon le. Könnyebben visszaléphet a pipájáért.- De kedves néném! Én asszonykézbe nem adhatom ám a gyeplőt, mert akkor a lovak mögvadulnak, elragadják a kocsit! Majd én segítők a leszállásnál-föIszál- lásnál! Az idegen végül szót fogadott, lekecmergett a kocsiról, megindult visszafelé a tajtékpipa után. Mikor jól elhaladt, az úr az ott gyengébben homokos úton szárbakapta a lovait, kocsijával sebesen vágtatva elrobogott. A betyár próbált szaladni a kocsi után, káromkodott, kiabált, de hiába, mert az úr a jó lovakkal szépszerével elfüstölt előle. Bikády János, szép, ősi tajtékpipája odalett ugyan, de örült, hogy sok pénzét és az életét megmenthette. Az utolsó „zöldmezőjegyző”234 235 Jó keresettel járt valamikor a hamis passzusírás. Halas táján különösen két illető vált híressé a zöldmezőjegyzősködéssel. Ráday tisztogatása után őkelmük is „ beljebb gombolkozott ”, pedig már Székesfehérváron is volt zugirodájuk az ottani országos vásárok idején. Az 1880-as években csak Gyulai Sándor próbálkozott néhány szomszédos vásáron, de úgy látszik, kevés szerencsével. Végül is, amikor egyszer a dunapataji vásárról üres zsebbel volt hazatérőben, egyik atyafiának így sóhajtozott (mint Orbán Ferenctől tudom):- No, testvér, vége mindönnek! Rámutatott az üres marhalevél-lapokra:- Úgy látszik, hogy a telefon, távíró világában már ebbül se lőhet mögélni. Pedig én a kasza-kapatudományt nem tanútam ám! Nagy Czirok Sói ndor pandái rhadn agy ró l2 3 5 Legénykorában beült egyszer az Ürgésbe, egy icce bort parancsolt. Míg ott ivoga- tott, látja ám, hogy egy hegyestetejű, álladzós kalapú juhász húzza be a szamarát az ivóba.- Mit akarsz itt avval a szamárral? -förmedt rá a juhászra.- Mondok, bevezetőm a Bertalant is, nehogy valaki eloldja a bitófátúl — mondja a juhász.- Hát itt van a szömély, aki kivigyáz! 234 NAGY CZIROK László 1965. 262. 235 NAGY CZIROK László 1965. 280. 153
