Bereznai Zsuzsanna - Nagy Czirok László: A hajdani halasi nép humora - Thorma János Múzeum könyvei 33. (Kiskunhalas, 2011)
Bereznai Zsuzsanna: Népi humor Kiskunhalason
Vöttem rajta vörösdit (húst), Hazavittem, töttem anyám feketéjibe (fazékba), Odamönt a szőrösdi (macska), Elvitte a vörösdit (hús), Főkaptam a letyefityét (főzőkanalat), Hozzávágtam a szőrösdihöz (macskához), Beszaladt a kótyavetyébe! (kemencébe)33 A hagyományos paraszti, paraszt-polgári közösségekben mindig akadt jó néhány olyan ember, akiket városszerte arról ismertek, hogy nagy tréfacsinálók voltak, szerettek másokat ugratni, a társaság középpontjában álltak, s jó hangulatot tudtak teremteni. Az elbeszélésnek, a mesemondásnak is megvoltak azok a specialistái, akik frappánsan tudtak tréfákat, anekdotákat, vicceket előadni. A száj hagy ományozás fokozatos háttérbe szorulásával, XIX. század végétől - a XX. század elejétől, ezt a szerepet városunkban az írogató parasztemberek vették át, akik írásban igyekeztek megörökíteni azt a derűs és szomorú világot, amely valamikor mindenkit körülvett. „A régi világban” Halason is számos olyan embert ismertek városszerte, akikkel mindig történt valami megmosolyognivaló, tréfás eset. Ilyen ember volt Kolozsváry István a XIX. század utolsó harmadában, ki különösen jóízűen mesélte el vadászkalandjait. Elbeszéléseivel gyakorta szórakoztatta a városháza közelében lévő „szakállszárító pádon” időző „selyem parasztokat”, kik különösen a hetipiacos napokon ott szokták az időt agyoncsapni. Józsa Gábor az 1870-es években daliás alakjával, szép kunmagyar ábrázatával tűnt fel a halasi bálákban - de már az ősei is híres mulató emberek voltak: „víg kedvet kérni nem szorultak másra”. Tréfás hajlamai már huszárkáplárként kiütköztek: mulatságot csinált mindenből, rászedett, megtréfált mindenkit. Majd hazatérve kocsmát nyitott, mellyel ugyancsak hírnevet szerzett magának: mérte a jó bort gazdagnak, szegénynek - csak daloljanak, ahogy ő szerette.34 A református gimnázium tanárairól is szárnyra keltek anekdoták. Ilyen legendás személyiség volt Rocsek József, aki fizetés nélkül tanított. Testnevelésóráit szigorú fegyelem és jó humor jellemezte, s mivel törve beszélt magyarul, ez sok anekdotára, diákcsínyre is alkalmat adott.35 A népi humor mindennapjai Tájszók A tréfás, gúnyos értelmű táj szók a nép kreatív képzeletének, sajátos észjárásának megnyilvánulásai, melyek jól tükrözik az adott népi közösség mentalitását, a megjelölt fogalom erkölcsi megítélését, olykor játékos szóalkotó kedvét. Táj szavainkban a népi humor megítélése bizonyos esetekben viszonylagos. Noha táj szótáraink általában utalnak a szavak stilisztikai kategóriáira (tréfás, gúnyos) is, 33 NAGY CZIROK László 2002. 190. 34 NAGY CZIROK László 1963. 47 49. 35 SZAKÁL Aurél 2002. 224. 15
