Bereznai Zsuzsanna - Nagy Czirok László: A hajdani halasi nép humora - Thorma János Múzeum könyvei 33. (Kiskunhalas, 2011)
Nagy Czirok László: Válogatott Kiskunhalasi anekdoták
- Mi az ára ennek az agyoncsapni való, vén, rossz gebének? - kérdezi az árulójától.- Tizenhat forint!- Drágállom! Nem ér az annyit se!- Nagyon jó ló ez azér a pénzér! - erősít az eladó.- Tudja mit? Adok hát érte tizenötöt! Az eladó nem állt kötélnek, mire otthagyta Szél.- Ne hagyja itt, barátom, ezt az igen jó, öreg lovat, ha már úgy mögszerette! - szólt utána az eladó.- Dehogy szerettem én mög, a gazdája ide-odáját! Valamikor ilyen lóra rá se néztem vóna! Csak azért kértem, mert az én pénzömhöz való! - vágott vissza Szél. A vén betyár csikót szerez Az 1880-as években az egyik halasi zöldvásárban a református temető közelében ásítozik Szűry István nagygazda ménese. Egy vén betyár - ki a temetőárok partján ült — a csikófogúak közül (ásításuk közben szemelte ki) egy ültő helyben egyet úgy megbabonázott, hogy az kivált a ménesből, s elkezdett szaladni az Eperjes-hegy felé. Erre a ménesre alkudozó labahajas Mészáros István elővesz egy kolompot, megrázza keményen, mire a csikó megfordul, és szalad visszafelé. A vén betyár résen volt. A csikó sörényét elkapta, ráugrott, s százak szeme láttára elrúgatott vele. A birkavásárban A birkavásárokon se volt ismeretlen fogalom a csalás. Maguk a juhászok is igyekeztek egymást becsapni a legkülönfélébb módon. Az egyik kötönyi juhász arról lett hitessé, hogy bár nem vásárolt, mindig több birkával tért haza a falkájával, mint amennyit a vásárba felhajtott. Mikorjavában áll a birkavásár, egyszeresük elkiáltotta magát:- Fogják mög a tolvajt! Ahun viszi a birkámat! - a kijárat felé mutatott. Közben elkezdte zavarni a maga falkáját a kijárat felé, s egyre kiabálta:- Fogják mög! Viszi a birkámat! Hadd csapjam agyon! Kiabálására és ahogy gyűrte a falkáját, mindenki a nem létező tolvaj után bámult a kijáratfelé, birkái pedig—zavarás közben — a keskeny úton más juhászokfalkájából észrevétlenül magukkal sodortak néhányat. Birkái gyarapításának ezt a nem közönséges módját néha a szomszédos vásárokon is gyakorolta. Kóbi bácsi, a cukorkaárus Kóbi bácsi egy négylábú kisasztalon cukorkákat árul. Körülfgják a gyerekek, s egy-egy darabot vesznek is, de csúsztatnak is a zsebekbe. Megáll egy paraszt is a kocsijával az asztala előtt, hogy majd vásárol tőle, de amíg Kóbi bácsival a paraszt értekezik, hogy a gyereknek milyen és mennyi cukorka kellene, az ott ácsorgó gyerekek közül néhányon a szomszédos gyolcsosok által 148
