Gszelmann Ádám: Sűrűtajó iskolája - Thorma János Múzeum könyvei 32. (Kiskunhalas, 2001)
Gszelmann Ádám: A tajói iskola múltja és jelene
rri • r r n " rr a. * r Táj o es Surutajo A Jászkunság 1702-ben történt elzálogosítása előtt Tajó puszta Kiskunhalas város bérlete volt. Évente 20 rénusforintot tartoztak fizetni a nádornak, mint a Jászkun koronabirtok haszonélvezőjének.1 1745-ben, a redemptióval, az egykori kiskun kiváltságok és földek visszavásárlásával Tajó Kiskunhalas területe maradt, mivel a redemptionális összeget a lakosság megfizette. A várost terhelő 50900 rénusforintból Tajót mintegy 3000 rénusforintért kellett megváltani, s 1 rénusforintért lehetett 224 négyszögöl földet vásárolni. Redemptus gazda csak az lehetett, aki legalább - a terület minőségétől függően - 15-25 rénusforint értékben vett földet. Ugyanekkor egy ló ára 10, egy juh ára 1 rénusforint volt.2 A katolikus lakosok betelepülését a városba csak 1775-ben engedélyezték. Lehetővé tették számukra a földszerzést is, de nekik egy tagban Tajón osztottak földet. 44 család élt a lehetőséggel, ők összesen 2630 rénusforintot fizettek megváltási összegként. Ezek a családok nem részesültek úgynevezett tőkeföldből, nem használhatták a közös legelőket sem, viszont mentesültek a katonaállítási kötelezettség alól. Rájuk nem vonatkozott az sem, hogy a megváltási összeg megfizetése ellenében legalább két helyen kell földet kiadni, hogy jusson mindenkinek jobb és silányabb területből is. Ezt a hátrányos megkülönböztetést a tajói gazdák sérelmezték, de panaszaikat a későbbi földosztáskor sem orvosolták.3 A pusztákra való kiköltözést nem engedélyezték. 1789-ben olyan rendelkezés született, hogy csak pásztorok, béresek létesíthettek ideiglenes szálláshelyeket. Ennek ellenére is szaporodtak a tanyák. A kiköltözési tilalmat 1824-ben oldották fel, s engedélyezték, hogy a család fiatalabb tagjai tanyát létesítsenek.4 Tajón 1853-ban 97 tanya volt. A pusztán 710-en laktak. Ekkor Halas tanyai lakosságának 20,6 %-a lakott itt, a legsűrűbben lakott puszta lett. A Jászkun Kerület által készített összeírás során derült ki, nemcsak az, hogy Tajó a legsűrűbben lakott puszta, hanem az is, hogy ott nagyobbrészt katolikus vallású Jövevények” élnek. Jelentősebb részük bérlő, kertész (ami ekkor gazdasági cselédet jelentett), gulyás és juhász. Az összeírás 37 olyan gazdatanyát regisztrált, ahol összesen 27 kertész, 18 juhász, 3 gulyás, 6 béres, 3 egyéb cseléd, néhány számadó juhász, mellettük 7 bojtár dolgozott.5 Ezen tanyák nagyobb része a puszta északi felén létesült, a viszonylag jobb földeken. A pusztán ekkor már szárazmalom és szélmalom is működött. A 710 lakosból 684 katolikus, 10 református és 16 evangélikus vallású volt.6 Eredetüket tekintve Szeged környékiek illetve Kiskunmajsaiak.7 Az 1745-ben végbement redemptióval - jelentős összeg megfizetésével - a város lakossága is visszaváltotta korábbi kiváltságait. Halas ekkor vált „hatalmassá” 112000 holdas területével. A város határa Tajónál, annak keleti részén Kiskunmajsa községtől 700-750 méterre húzódott. Majsa ezt sérelmezte, s követelte a határ módosítását. Még Bodoglár pusztát is magának követelte. Halas sikerrel védte meg területét 1745-ben. Majsa pert indított. A Jászkun Kerület „nyomására” 1748-ban a város átengedett Majsának 4195 holdnyi területet (ez nagyobb, mint Tajó mai területe) Ennek ellenére a per egészen 1829-ig elhúzódott, de végül is maradt az 1748. évi határ. Majsa 3 kilométerre került Tajótól légvonalban. Ekkor és ezzel alakult ki Tajónak az a háromszög alakja, mely még napjainkban is jellemzi és déli irányban egyre keskenyedik.8 Tajó területe 3600 katasztrális hold és 1140 négyszögöl maradt, s ez lett Halas város legkisebb pusztája9
