Gszelmann Ádám: Sűrűtajó iskolája - Thorma János Múzeum könyvei 32. (Kiskunhalas, 2001)
Gszelmann Ádám: A tajói iskola múltja és jelene
SZÜGYI MÁRIA (Szabó Zoltánné): Adán született 1909-ben. A szerb megszállás elől menekült Kiskunhalasra és itt vállalt munkát. 1934 szeptemberében kezdte meg a munkát Tájón Strasszer Mária utódaként. 1936-ban fétjhez ment Szabó Zoltán tanítóhoz, kivel a Zsana I. sz. iskolában (Alsózsana) helyezkedtek el, s itt tanítottak 1941-ig. Bácska visszacsatolását követően Zentán vállaltak munkát. Miután Zenta újból szerb kézre került, visszajöttek Kiskunhalasra. Felsőbalotán kaptak munkát. 1949-től az Alsóvárosi Általános Iskolában dolgozott nyugdíjazásáig. Házasságukból két leánygyermek született. Mária nevű leányuk Táj ón dolgozott pedagógusként három tanéven át. BÁRÓ PERÉNYI MARGIT (dr. Fülöp Sándomé): 1936. szeptember 1-től tanította az alsós osztályokat Tajón. Szügyi Mária helyére alkalmazták. 1940-től a Rekettye pusztai, később a Központi Elemi Népiskolában tanított. SVÁB PÁL: Győrszentmártonban született 1912. december 6-án. Édesapja géplakatos mester volt. Emellett néhány hold földön gazdálkodott is. A család három gyermeket nevelt fel. Az elemi iskola négy osztályát követően Pannonhalmán, a Bencés Gimnáziumban tanult. Szülei azzal a céllal íratták be ide, hogy esetleg a papi hivatást fogja választani. A hatodik évfolyam sikeres befejezése után tanulmányait még két évig Esztergomban folytatta és ott tett érettségi vizsgát is. Érettségi után különbözeti vizsgával tanitóképzőbe iratkozott. Győrben kapta meg a tanítói oklevelét 1936-ban. Ezt követően fakereskedelmi szakképesítést is szerzett munkavégzés mellett 1938-1939-ben. Két évig otthon, majd pedig Budapesten és Marcaliban dolgozott tisztviselőként. Állami tanítói kinevezését Kiskunhalas Rekettye pusztára 1940. február 27-én kapta meg. 1940. szeptember 1-jén helyezték át Tajóra. 1941-ben kötött házasságot Kerschbaummayer Antónia tanítónővel. Házasságukból két leánygyermek született.(Katalin 1943-ban, Antónia 1945-ben) Hivatását az 1972/73. tanév végéig folytatta, ekkor nyugállományba vonult. 1958-ban, amikor már az iskola négy tanulócsoporttal működött és négy, később öt nevelő tanított Tajón, igazgató tanítói megbízást kapott. Tajóra kerülését követően 1954-ig mindig az összevont V-VIII. osztályt tanította. Kiemelkedően magas alapműveltsége, szakmai kultúráltsága birtokában eredményesen birkózott meg ezzel a sokoldalú és nehéz feladattal. Egyebek mellett különösen is kiemelkedő volt az úgynevezett reáltárgyak (matematika, fizika, kémia) terén. A keze alól kikerült diákok jó alapokkal állták meg helyüket a középiskolában. Többen közülük mérnökök és reáltárgyak tanárai lettek. 1954-től nyugdíjazásáig a VII-VIII. osztályosokat, illetve a négy felső tagozati osztályban a reáltantárgyakat tanította. Mint igazgató-tanító jó közösséggé kovácsolta a kis tantestületet. Példamutatással is segítette nevelőtársait azon túlmenően, hogy mindenkivel szemben segítőkész volt. Bárki, bármikor felkereshette akár tanácsért, de bármilyen segítségért is. Szabad idejében szívesen méhészkedett - ezt nyugdíjazása után is szívesen folytatta - szakkört is szervezett a méhészet iránt érdeklődő fiataloknak. 1972-ben kiemelkedő oktató és nevelő munkájáért „kiváló tanító” kitüntetést kapott. Népművelő munkában is élenjárt. Jó kapcsolatot épített ki a szülőkkel. Tajón köztiszteletben álló ember volt. Becsülték tisztességéért, kulturált életviteléért, családcentrikus magatartásáért. Példaképpé vált a Tajóiak előtt. Életének utolsó éveit - elsősorban csak a teleket - Budapesten töltötte családja körében. Ott érte a halál 1988. január 14-én. 52 Thorma János Múzeum 2010.6.26.
